Az elmúlt években egy dolgot megtanultam... lazának lenni. Lazán felfogni és kezelni dolgokat, helyzeteket, nem kiakadni buta emberek hülyeségein, és nem stresszelni olyan miatt, ami jelentéktelen, amik "nem az élet problémái". Minek? Ja és pláne: vidulni és örülni a mának, a pillanatnak :D
Látom/ tapasztalom: ha valamit nagyon akarsz, ha valamiért foggal körömmel ragaszkodsz, nagy eséllyel kicsúszik a kezeid közül. De, ha valamit lazára veszel, hagyod, hogy minden menjen a maga módján, és nem loholod bele magad,nem akarsz valamit minden áron, nem stresszeled szét magad a következő lépésen, valahogy mintha az öledbe pottyanna:D
(Na csak így legyen ez most is :P;)) hi hi hi:D)
4 megjegyzés:
Tetszik... :)
Nehéz... kell hozzá kellő önkontroll, hogy kikapcsold magadon az "agyalok" gombot:P:D De megéri :D Amúgy is haszontalan:P
ilyen az én életfilozófiám is és szerintem nagyon jól működik. Mindent lazán és minden sikerül, anélkül, hogy stresszelni kellene rajta... :)
Az egyetlen baj ezzel a dologgal, tapasztalataim szerint, de lehet, hogy csak én vagyok túl érzelmes ember, hogy attól nehéz ez a dolog. Úgy is ott van bennünk, hogy mégiscsak... hátha... és ha mégsem következik be, attól még fáj valahol, valamennyire... még akkor is, ha lazábbra volt engedve ez a dolog. És akkor rá kell ébredj, annyira azért mégsem volt ez a "leszarom" történetek kategóriája... De ehhez örülnék, ha hozzászólnál:)
Megjegyzés küldése