tudni- tapasztalni

Egy ideje már kérdés számomra, hogy mit tesz valakit éretté? A tudás avagy a tapasztalás? Olyan világban élünk, ahol mindent tudhatunk. Azt hisszük, hogy tudjuk, hogy működik az emberi lélek, hogy mikor mi a tennivaló, a következő lépés, mindenről van egy előzetes elméleti tudásunk/elképzelésünk. Aztán a tettek mezején... Elméletben, már tudok feleség és édesanya, jó üzletasszony és egyben jó keresztény lenni, és, hogy minden csodás legyen, tudom, hogy hogy kell helyesen és jól kommunikálni. Mindezt, mert olvasok, mert tudok, mert gondolkodok, mert elképzelek.
Avagy ott van a tapasztalás, mint előzetes tudás. Ez ugyan, már nem elméleti, de vajon mennyire valós? Teljes képet mutat, vagy csak egy tapasztalat alapján hisszük azt, hogy ismerünk bizonyos jelenséget? Tapasztalunk, de nem merünk újra tapasztalni. A kudarc bátorságot és újrakezdést öl.

Sokat tudunk, keveset tapasztalunk, sokat félünk.

A kor előrehaladta az érettség előrehaladtával jár? van a kettőnek köze egymáshoz?

ma is

És ma is... és minden héten újabban. Köszönöm, hogy itt vagy vasárnap esti öröm és igazi béke :D

Annyi a világ, amennyit beletöltesz:)

Életem eddigi egyik nagy álmát váltottam valóra: meglepi szülinapot szerveztem. Áginak. Szétizgultam az életem, hogy minden rendben menjen, néhányszor megdőlni is látszott a nagy terv, avagy sokkal inkább túlbonyolódni és lelepleződni, de summa summárum, sikerült :D Nem amolyan filmbe illő, hanem sokkal inkább olyan kis kedves, édes dolog kerekedett ki a dolog végére. Volt gyertya és hangulat világítás, és DJ és jó zene, iszogatás és táncikálás, és ami a legfontosabb, hogy mi voltunk ott. Nem volt egy száz fős díszmeghívott had, hanem valóban azok az emberek voltak ott, akik fontosak Ági számára, ergo számomra is már egy ideje.

A szülinapi partyt megelőző nap, kolozsvári létem egyik legominózusabb beszélgetésébe keveredtem véletlenül és váratlanul. Ott ültem, egy sör mellett, egy vad idegen emberrel, akivel egy éve "ismerjük" egymást, ami abban merült ki, hogy tudtuk egymás nevét, és akkorát, de akkorát beszélgettünk az életről, a tervekről, arról ahogyan látunk dolgokat, embereket, lehetőségeket, hogy az még hasított.
Gyerekkorom óta arra neveltek, meg szerintem minden gyermeket, hogy félni kell az idegenektől, és, hogy az emberek alapvetően rosszak, és rosszat akarnak. És sokadjára beláttam: annyi a világ amennyit beletöltesz:D (Most jövök rá, mekkora atom szlogenje ez a Drehernek)Ha te szeretetet és nyitottságot tanúsítasz, azt fogsz viszont kapni, ha távolságtartást és elutasítást, akkor azt. Amilyen vagy belülről, hirtelen olyannak látod a világot is :)

másért

Azt hiszed, hogy a te gondod a legfájóbb, a legkilátástalanabb?
Akkor vedd fel a telefonod, és lásd be, másnak sokkal nagyobb szüksége van a te segítségedre, mint amekkora segítségre lehetne neked szükséged, és menj, légy te a bot, amire támaszkodhat!

újabb dal

A húgommal külön koreográfiánk van erre a dalra:P vagyis, csak a refrénre:P:)) Nem is ez a lényeg. Ma újra meghallgattam, és ma is tetszik :D és úgy gondoltam megosztom... miért ne?:D

utoljára

Mondtad már azt, hogy soha többé? Csináltál valamit úgy, hogy tudtad, hogy ez az utolsó, többé már nem? Mit éreztél akkor? Fájt? Nekem igen. Benne is volt az egész lelkem "utoljára" a dologban. Remélted, hogy talán mégsem kell ennek végleg búcsút mondanod?
Vajon ezt ugyanazzal a storyval lehet összefüggésbe hozni, amit legutóbb írtam? Hogy valamit el kell engedni, és akkor kapod az újat, ami talán jobb...

elengedni

Love you enough to let you go- van benne az egyik dalban amire éppen most találtam rá.
Húúú, igazából nagyon megtetszett. A teljes szabadság... annyira szeretni, hogy elengedni. És ez rólam szól. És arról a hitről, hogy ha elengedek valamit, annál sokkal jobbat fogok kapni. Csak amíg van valami a kezemben, a szívemben, a gondolataimban, addig az tele van, és ez lehetetlenné teszi azt, hogy elfogadjam/ befogadjam az újat.
Ne várj az újra, a jobbra, ha még szorongatod a régit, ha ragaszkodsz hozzá. Képes vagy feladni? Amíg nem, ne vágyakozz jobb és újabb után sem.

hangtalan

Ha felhívnál telefonon, ne ijedj meg, aki felveszi az nem egy férfi... én vagyok, a négy napja elment hangommal. Nagyon vicces. Négy napja olyan hangom van, hogy kell kacagjak saját magamon is amikor megszólalok:P Nem, hogy mások....:))
Három napig csináltam a dolgom, koordináltam a H.A.T képzőn, tehát szóba sem jött, hogy esetleg éppen kíméljem, így napról napra vadabb is lett. Ennek örömére, ma úgy döntöttem, bepótlom ezt, pihentetni fogom. Eleve jól kezdődött a tegnap este: jött a mail, hogy elmarad a mai egy szem órám az egyetemen. Olééééé! Így minden féle fejfájás nélkül, éjszakába nyúlóan skype-tam a holland "pasimmal" :D Mert ugye megtehetem, ha már reggel nem kell kelnem. Hi hi hi ;))
Közbe Timcsó lövi át a jobbnál jobb fotókat a konfiról, ami két hete volt:D Hát az a konferencia... Nem tudom még meddig fogok abból élni, de szerintem az marad a 2011es év legnagyobb eseménye számomra:D

my all in all

"Feltámadt" a gépem, bár szerintem sokkal inkább most halt meg. Kicserélték a hardot, ergo minden adatomnak lőttek, de végül is annyira nem sajnáltam, pont az előtt kb egy hónappal írtam ki a fontos dolgokat egy halom DVD-re. Na kérem szépen, az a lényeg, hogy háromszor akkora hardot vettem bele, de most meg olyan lassú a gépem, mintha legalább Pentium 1es számítógép lenne, bár nem tudom, hogy mi köze az új hardnak a gép lassúságához.. Borzasztó. Arról nem is beszélve, hogy három e-mailt kb negyven percig olvasok el, arról meg, hogy ha két oldal egy időben meg van nyitva, és az úgy működjön is.... ááááááááá..... ugyan máááááááááár... Tehát valamikor tíz évvel ezelőtt élek, ha az internetezést vagy a számítógép használatának hogyan-át nézem.... siralmas. És lövésem nincs, hogy mi baja lehet. Tehát te, kedves infós ha ezt olvasod... látod a nagy Schrek macskás szemeim képzeletbeli szemeid előtt? Valaki nagyon meg kellene nézze, mert ha nem... hát nem tudom mi lesz, de nagyon fájdalmas...

Idő közben rám telepedett egy megmagyarázhatatlan mennyei nyugalom a napokban. Eldöntöttem nem stresszelek semmi idiótaság miatt (hogy nincsenek meg a dolgok a hétvégére, amiket nekem kell előkészíteni, hogy még el kell intézzek egy halom dolgot, hogy nem állok sehogy az államvizsgámmal, és kedden nem totál hülyén és semmivel akarok előállni a tanárom elé a fogadoórán, aki amúgy gentlemanként tűri az én lustaságom, kusza kapcsolatok miatt, mert hogy nem funny az élet, ha nincs belőle több is egy időben, a bizonytalan és ingatag jövőm miatt, a terveim miatt). Persze ez az "I don't care" állapot azé nem a tipikus "leszarom" állapot, sokkal inkább az "elég a mának a maga baja". Hiszem, ha a jelenre összpontosítok és végzem a feladatom akkor és abban a helyzetben amikor benne vagyok, és nem egyébbel lövöm el az időm, nem engedem, hogy az egyéb dolgok kössék le a gondolataim, szép lassan, lépésről lépésre megoldódnak a dolgok.

Istennel is egy csodaszép kegyelmi időt élek meg. Érzem, ahogy nap, mint nap velem van, ahogy szeretget, ahogy meglep olyan dolgokkal amikkel tudja, hogy mosolyt csal az arcomra. Nőnapkor még virágot is kaptam Tőle: az úton egy csokor hóvirágot. Hát nem drága? Miért pont ott és akkor hagyta el valaki? Miért nem egy másik valaki vette fel előttem? Hát, mert azt nekem akarta adni :D
Tudom, aki nem hisz Benne, az azt mondja, hogy na s akko mi van, véletlenül pont ott volt, minek kell ezt Istennek elnevezni?! Nem érdekel ki mit gondol, szabad, hogy azt gondolja amit, és én is, és én nem hiszek a véletlenekben, de abban a felsőbb erőben, aki minden fölött áll, és megalkotott engem, igen.
Igyekszem Rá bízni mindent, és tényleg elhinni, hogy az Ő kezében a legjobb helyen van:)

ébredezés

Oh tudom... nagyon uncsi vagyok. Úúúúúúgy de úúúúúgy hiányzik a blogolás. De más gépén nem szivesen irok, de mostmár az enyém is rövid időn belől feltámad a halott gépek soraiból és visszatér az élők sorába, s akkor aztán durrantom újra:D