taktika?

Hősiesen vallom, a legegyenesebb út a véresen őszinte. És élem, vagy leglábbis próbálom. Aztán rájövök, hogy talán ez így mégsem a legjobb út, mert olykor az igazság fáj, vagy ijesztő, elvág dolgokat, vagy csak egyszerűen vannak esetek amikor még nem kell kimondani dolgokat, vagy éppen annak az embernek nem kell aki épp a delikvens az ügyben.

Amikor meg nem élem a véresen őszinte elvem, taktikusnak érzem magam... Nem akarok taktikázva megélni kapcsolatokat...

Nehéz ügy. Fájdalmas, azt hiszem. De megvan a szépsége, a pikantériája, az izgalma, és mennyi mindent tanulunk az ilyen esetekből...

kopogtatás nélkül

mert József Attila jó arc volt, és mert ma van halálának az évfordulója
és mert... "dejóóóó"


"Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél"

új

Advent első vasárnapja van. Az egyházi év első napja, és a blogom harmadik születésnapja is. Kicsit tényleg új év íze van az egésznek. Ma a pap úgy kezdte a misét, hogy boldog új évet kívánt, és a prédikációban volt egy visszanézésre hívás, és egy olyan rész amikor arról beszélt, hogy Isten mától valami újat akar adni.
Miközben ezt hallgattam eszembe jutott az egyik Szentírási rész ami mostanában sokat érlelődik bennem:
" Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok?" (Iz 43, 18-19a)

Sokszor írtam már arról, hogy szabaddá és üressé kell válnunk az új érkezésére. Azt hiszem többek között erről szólt ez a hétvégém is ott legbelül, apró rezdülésekben, történésekben. És igen, ott, ma, abban a misében azt éreztem, hogy üressé válok egy rövid időre. Üressé a gondolataim súlyától, a félelmeim várfalától, az elképzeléseim forgatókönyvétől, cserébe pedig kaptam békét és szabadságot, és tudtam, ez az első lépés, így készül az új belépni az életembe... Olyan lassúsággal, mint az adventi fénycsóva ereje, de hatalmas biztonsággal, araszolva, addig amíg el nem ér, fel nem melegít teljesen és kicsattanó örömet nem ad.

tekintet nélkül...

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.

A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.

És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:

Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
1928- Dsida Jenő

szombat reggeli dódolászás

ma beszóltak

"Ha egy biciklire felültél, tessék azt hajtani" (F.Gy.L.)

véresen őszintén

Szidike barátnőm szövegantropológia leadandó dolgozatának témájaként a blogomat elemezte. Jaj nagyon klassz lett az egész, be is kaszálta érte joggal a 10est, tőlem a 11est:) Izgi volt kielemezettként olvasni a bejegyzéseimet, egyáltalán ezt az egész hangulatkavalkádot amit lassan 3 éve itt művelek magamnak, nektek, bárkinek, szórakoztatásra, tanulásra, megkönnyebbülésre, fejlődésre.
Abból idézek:
 " Különleges alkalmakkor tanulság-levonó szándékkal egy sor, legfeljebb egy rövid bekezdés. Ezek elhallgatott történeteknek minősülnek. Csupán a belőlük származó következtetés nyilvános."
 Egy ilyet terveztem ma is írni, de ekkora intróval elég suta lesz:P nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy véresen őszintének kell lenni minden kapcsolatunkban, nem szabad taktikázni és kimagyarázni, körbevakarózni az igazságot, hogy az még épp ne legyen hazugság, de még igazság legyen. Így abból nem lesz félreértés, nem lesz lelkiismeretfurdalás. 
Lesznek akik bunkónak fognak nézni, de idővel rájönnek, ez csak őszinteség és nem álltatás :) és jó eséllyel még hálásak is lesznek érte:)

különleges alkalom van ma

Már rég nagyon erősen bennem van az, hogy akármikor meghalhatok, hogy valóban nem tudhatod azt, hogy egyszercsak mikor történik valami. Eddig ez inkább félelemmel töltött el, már-már a haláltól való rettegéssel, nagyon sokat járt ez az agyamban, és nem hagyott nyugodni, persze e mellett az is bennem volt, hogy minél inkább úgy kell élnem, mintha tényleg minden nap az utolsó lenne. Ez akkora közhely, hogy az fáj, de érti az aki közelről "látta" a halált. És igen... egy idő után és tegnap újra, teljesen máshogy érte el ez a szívem. Lehetőségként. Lehetőségként arra, hogy ebből a napból is, és minden egyes napból a maximumot hozd ki, sőt még annál is többett. Mert különleges. Mert kaptad. Mert ajándék. Újra. Lehet, hogy holnap már nem kapod meg ezt az ajándékot. Így ma élni kell vele. Nem a holnapra várni, nem a megfelelő alkalomra várni dolgokban. Vedd fel azt a szép inget/bugyit amit már olyan rég ott örzöl egy vállfán a különleges alkalomra várva. Ma van az! Nézd meg a filmet amit már olyan rég tervezel, hogy egy nap megnézel! Hívd ki egy italra a barátod akire sehogy sem volt időd mostanában! Kezdj el táncolni/zongorázni tanulni! Ülj ki a tópartra sörözni! Kezd el olvasni a Szentírást ma! Beszélgess Istennel! Lomtalaníts a szekrényedben, a lelkedben, a múltadban! Fogadd el és éld a mát! Különleges. Ajándék.

 Egy nap igaz lesz az, hogy az utolsó volt.

hitben kilépés

Ezt le kell írjam. Ez annyira tetszett amikor hallottam, hogy nagyon:D Tegnap arról beszéltünk Iain-el és Maria-al egy kávé mellett (itteni barátaim), hogy milyen nehéz sokszor a hitben való kilépés. És Iain egy nagyon jó képi hasonlatot mondott erre: Az egész olyan, mint amikor egy fotocellás ajtó fele közeledsz. És neked lépni kell felé, addig nem fog kinyílni az ajtó. De amint te elég közel léptél hozzá, annak ellenére, hogy azt addig zárva látod magad előtt, az utolsó pillanatban egyszer csak kinyílik :D

leánka

Tafika barátommal aki szintén sorstársam az angliai bébicsősz életben elég sokat fossuk a szót messengeren minden féléről. Valamilyen okból kifolyólag nem jutott el neki a korom, vagy soha nem is tudta... lényegtelen. Az a lényeg, hogy amióta tudja kislányoz. Elnézem neki, mert engem (is) szeret, így rossz ember nem lehet. (nyugi Terike, nálad senkit nem szeret jobban :D:P)na de ez valami terjedő betegség, mert egyre többen kislányoznak vagy leánkáznak. Na túlélem, nem zavar különösen, bár szeretnék a tini dobozból kitörni és bár 20 évesre fejlődni:P Persze mondanom sem kell, hogy angliában még úgy alkoholt nem vettem, hogy mindjárt 23 éves létemre nem kérték volna el a személyim, akkor következik a CNP csodálatos világának magyarázása, mivel még egy nemzetnek sincs olyan személyazonossági igazolványa, amin nincs feltűntetve normálisan a születési dátum, csak a románon. Ez sem számít. Na de ma... A sarki boltban voltam, amikor a kiszolgáló tattyesz megkérdezte, hogy hány éves vagyok (persze kicsi indiai, három visszakérdezés után fogod fel az akcentusa miatt, hogy mit kérdez tőled). Válaszolok neki. Visszakérdez, hogy tuti jól hallotta-e. Mondom igen igen annyi. Erre... szemberöhög. Mint a gyermeket szokták amikor tudja a felnőtt nagyon jól, hogy hazudik, de rá hagyja, és szórakozik rajta:)) :)) Na mondom szééééééééépen állunk. Nem hitte el, de én attól jól alszok, ő meg ossza be magának. Ma egy kicsit közelebb kerültem a kislányos mivoltom okához: "van benned valami leánkás, nem olyan ostoba leánkás, hanem inkább olyan életvidám leánkás." Úgy döntöttem elhiszem, és nem agyalok rajta sokat. De attól a szőke herceg (inkább legyen barna naaaa) amikor vágtat fehér lovon mellettem azért meg kellene álljon, s nem csak elvágtasson mellettem, gondolva, hogy 16 éves leánka, túl kicsi hozzám:))vagy a munkaadóm sem kellene megkérdezze majd meg az állásinterjún, hogy hányadikos vagyok:)) :))

elengedni

Belénk van kódolva a ragaszkodás, a birtoklási vágy. Sok minden van az életben aminek hatása kettős, és olykor a végleteket járja, ez egy ilyen. A ragaszkodás összeköt, megerősít, örömet ad, de ha rosszul kezeljük elveszi a szabadságunk, a szárnyalásunk, az önfeledtségünk. És itt nem csak egy személyhez való ragaszkodást értek. Lehet az egy tárgy, egy elképzelés, a munkánk, az önmegvalósításunk fele elképzelt utunk, bármi...
Az egyik legnehezebb dolog mégis az, amikor azt kell elengednünk, ami nem is volt soha a miénk.

inglisül

Tegnap James extra cuki volt. Mostanában ilyen nagyon édi periódusában van. Íme egy tegnapi beszélgetésünk. Háttérinfó: a suliban van barátnője, Madelin.
K: And, you are still Madelin's boyfriend?
J: Yes, she got 3 boyfriends.
K: 3?! And what's your opinion about? Are you happy because of this?
J: No, not really
K: And, you told her?
J: No
K: Why not, you have to tell her.
J: No, I don't, I don't want to hurt her feelings.

Hát mondanom nem kell percekig vigyorogtam az eset után. És számtalan ilyen jópofasága van. Úgy sajnálom, hogy azonnal nem írom le őket, és én is elfelejtem...