léleklebegés

Meztelenül állok. Nincsenek sallangok amik felöltöztessenek. Nincsenek gondolatok amik átjárjanak. Nincsenek emberek akik bepalástoljanak. Nincs nyakékem ami a kulcscsontomhoz tapadva elragadóvá tesz. Nincs szél ami lágyan a bőrömhöz érjen. Nincs semmi.




Lehelletnyi minden. Ha megszólalsz, ha hozzáérsz összetöröd, elveszíted örökre, eltöröd fényét.

"Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is" ( Mt 6, 21) - részlet a holnapi, vagyis már mai evangéliumból.

"Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban." (Móricz Zsigmond: Sárarany)

pfúj!

Az hittem a két félévnyi szociológián tanult társadalmi elméletek tárgy után már nincs a világon az a tárgy amit gyülölni fogok amíg tanulom. Oh megvan!
Utálok elméleteket tanulni!!!

Tisztelem, becsülöm, felnézek azokra akik ezeket tudják, érdekli őket és a kisújjukból kirázzák, de én nem vagyok az ő emberük...

vihar

Szeretem nézni ahogyan érkezik a vihar. Ahogy a felhők valamilyen égi szabályszerűség alatt összesűrűsödnek és együtt kelnek sötét útjukra a napsütést elűzni az égboltról. Szeretem nézni ahogyan egyre  nagyobb teret hódítanak, ahogyan határozott sereg módjára fokozatosan beborítják a horizontot és győztesen mindent bekebeleznek. Már szinte gyermeki izgalommal tölt el az érzés: "már csak egy kicsi, és mindjárt ideér." Fúj, zúg, felkavar, felborít: határozottan jelzi érkezését, amolyan nagy úrason. Aztán mindent átmos, elmos, felfrissít a mennyei áradat, megöntöz az életadó nedű.

A vihar érkezésénél csak egy dolgot szeretek jobban hosszan végigkövetni: ahogyan visszaadja helyét a napsütésnek, hogy az elősegítse a termés szárba szökkenését, beérését, életben maradását. 

abban az egyben!

" -Nálatok- mondta a kis herceg- az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg amit keresnek.
- Nem találják meg- mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák..."
(Antoine de Saint- Exupéry: A kis herceg)

nekem ilyen férfi kell!

( Nekem ilyen Férfim van.. :) )