hümmögős olvasás

"Mert az ilyen titokban, mint amilyen közted és közöttem lappang, különös erő van. Égeti az élet szövetét, mint a gonosz sugárzás, de ugyanakkor feszültséget, hőfokot is ad az életnek. Kényszerít, hogy élj... Amíg az embernek dolga van a földön, él."
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

szeretem

Nem saját szerzemény, de amíg olvastam hevesen vert a szívem... ez jelent valamit :D ezért posztolom ide is :)

Szeretem a múltamat. Szeretem azt a kislányt, kamaszt, fiatal lányt aki voltam. Szeretem a régi és a volt barátaimat - azokat is, akik már nem barátok. Szeretem a régi és volt szerelmeket - azokat is, akik már nem szeretnek. Szeretem a régi és a volt álmaimat - azokat is, amelyek már nem álmok. Mert nélkülük ma nem lehetnék az, aki vagyok. Mert szeretem azt, aki ma vagyok. Szeretem a jelent. Szeretem azt a nőt, akivé ezen múlt alapján váltam. Szeretem tökéletes tökéletlenségét, nevetését és sírását, hisztijét és nyugodtságát, szenvedését és szenvedélyét. Nem vagyok tökéletes de már nem is vágyom ilyen balgaságra :-), csak szeretném mindig szeretni azt, aki éppen vagyok és azt az életet, amit éppen élek.

körömlakk

Mert mindennek és mindenkinek van ideje, tempója. Ki kell várni. Egy levelet, egy hívást, egy hírt, egy lehetőséget, mindent...
Olyan ez, mint a körömfestés. Van gyorsan száradó körömlakk és van hosszan száradó. Utáljuk a hosszan száradót. Jobb a gyorsan száradó. Azt három perc múlva leelenőrizzük: száraz. Lehet rohanni, bármit megfogni. De nem a hosszan száradó is. Tudjuk, hogy azokra minimum tíz percet kell várni, de öt perc múlva már hozzákandászkodunk. Elvégre többet vártunk, mint a gyorsan száradóra, legyen ez elég... de nem volt elég. Tönkrement. És akkor dühöngünk önmagunkra, hogy óóóóó, a kőbe is, miért nem vártuk ki azt a fránya száradási időt?!

érzéketlen?

Isten hűséges. Pont. Hűséges minden ígéretében. Pont.

A tegnapi evangéliumban kenyeret szaporított, ma meg a vízen járva odament a küszködő tanítványaihoz. Akik "álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt." (Mk 6, 51b-52)
Durvaaaa... hát ott voltak. Látták. Ők osztották szét a kenyereket és a halakat. Utána ők jártak körbe összeszedni a maradékot. És mégsem?! Hát normálisok ezek?! Mi kellett volna még nekik, hogy higgyék el?

És mi kell nekem még, hogy végre elhiggyjem? Toporzékolok és újabb megerősítést kérek a szeretetéről, a hűségéről, a gondoskodásáról, miközben ott van.... minden nap. Az én szívem is még érzéketlen (?!)

álom

Egyszer lesz egy hangulatos, sok kávé- és teakülönlegességgel teli kávéházam. Tágas lesz, tele tele a barna, a drapp és a vörös különböző árnyalataival. Lesz sok gyertya, és lágy lámpafény, sötét, mintás tapéta  festmények és fotók a falakon, szépen és részletesen kimunkált antik fa bútorok és lágy zene. Olykor élő zene... Hm...