2011. február 14., hétfő

rózsaszín nap

Ma nagy dirrel durral visszaérkeztem kolozsvári otthonomba :D Gyönyörű az időjárás itt. Ilyen tavaszi időben nem lehet nem mosolyogva rácsodálkozni a világra. pláne, hogy ma nagy nap is van:P;))
Ezzel indult már hét után kicsivel a reggelem. Egy totál aranyos bácsika volt a taxis akivel az állomásra mentem. Végig nyomta a rizsát. Azért a második kérdése az "unde mergem?" után mégiscsak az volt, hogy: "Călătoriţi undeva de sf. Valentin?"
Na szééééép:)) az ember ma csak e célból utazhat?:P
Akkor kelt fel a nap Szatmáron. Olyan volt a város látványa, h húúúúúúúú. Narancs és rózsaszínben pompázott az egész. El voltam varázsolva.
Kolozsváron meg a tavasz várt:D A taxiba az egyik kedvenc dalom ment, az egyik kedvenc előadómtól:D Ettől még jobb kedvem lett:D
És akkor a mai nap ünnepe...
A szomorú szinglik utálják ezt a napot, mert minek kell, mert mekkora baromság meg társai. Én máshogy vagyok ezzel az egésszel. Tény! Frászt kapok a lufi, párna, rózsa, maci meg hasonló güzüségektől, amik ellepnek ebben az időszakban mindent.


Eleve nem kis undorral nézek a rózsára, azok után, hogy életem egyik ominózus párkapcsolatában (ami úgy konkrétan egy hónap volt, és méghozzá táv kapcsolat is) minden egyes találkozáskor rózsát kaptam. Azóta nem is akarok látni vörös rózsával érkező pasit. Hozzon fehéret, vagy gerberát, vagy mindegy, de vöröset semmiképp, mert elfutok. Azt hiszem ezt ki kell még heverjem. (ezekre a rózsákra azért rátevődtek még ilyen olyan güzüségek: szalmaszív meg társai... :)) )
Úgy gondolom, hogy az ember életében kellenek az ünnepek, az, hogy valaminek pont akkor fokozott figyelmet szenteljen. Tudom, hogy Isten Fia mekkora árat fizetett értem az év minden napján, mégis kell a Húsvét, hogy erre újra figyeljek, hogy emlékezzek rá. Pont így van szerintem a szerelmesek napjával is. Szeretem a párom az év minden napján, de ezen a napon tudatosan is kifejezem, hogy mennyire jó hogy van nekem ő :D Nem szív párnával vagy egy "áj láv ju"-s macival, hanem a figyelmemmel, az időmmel:D
És igen. Úgy gondolom, a szerelem a legszebb érzelem, amikor érzed, hogy a kislábujjad végétől, a füled búbjáig szétvet valami belső erő, amikor csak rá tudsz gondolni, amikor arra vágysz, hogy minden percben átölelhesd, vagy csak egyszerűen ott legyen veled, amikor teljesen mindegy, hogy mi történik körülötted, mert semmi nem tudja kedved szegni, mert te most szerelmes vagy és kész, amikor nem is jársz hanem lebegsz a föld felett két méterrel és sepregetni lehet alattad.
De attól, mert nincs benned ez az érzés valaki iránt még nem kell megkövezni ezt az ünnepet.

Hát boldog Valentin napot neked is! Ha meg ebben az éveben egyedül is vagy, ne szabotáld a facebook-on mások boldogságát:P Hanem hasat be, mellett ki, mosolyt az arcra:D Minden eljön a maga idejében :D

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

vajon igy velekednel, ha te is csak(? - nem feltetlenul ez a kotoszo kell ide) egyes szam elso szemelyeben lennel...

Kriszt(in)a írta...

Egyes szám első személyben vagyok, ha érted:D tehát igen, a válaszom az, hogy igen, így :D