Minden szesszió végtermékeként, már hagyományként... egy záró bejegyzés.
Azt hiszem ez a szesszió a leg-ek időszaka volt. A legnehezebb, a legmotiváció-hiányosabb, mégis talán a legsikeresebb, a legbulizósabb, a legtöbb mélypontot megélősebb, a legnagyobb felállásokkal telibb. Annyi minden történt, hogy csak sodródtam, nem volt időm átgondolni mindent, és sokszor szándékosan le is állítottam a csapongó gondolataim kavalkádját.
Szép és kusza volt. De most lesz egy hetem átgondolni, meg hányni- vetni, rendszerezni, kipihenni, lezárni.
Remélem, hogy hasznos kis vakációm lesz. Főzök majd nagyokat (nyámi- nyámi... Isti belém verte a madár tejet, az lesz az első:P), pihenek, azt olvasok majd ami engem érdekel, éjszakába nyúló traccs partykat nyomunk a hugicámmal :D Mindezt egy hétig, kolozsvári élet nélkül, és világháló mentesen :D
Kell ez most... a leghúzósabb félév elébe nézek :-s Ja nem is írtam még... az államvizsga mellé, Emővel tovább dolgozunk (az oly nagy sikert hozó tavalyi TDKs kutatásunkon)egy újabb publikálás szagú projekten. Egy teljes kis könyvet kellene kiadni, ez úttal nem csak társszerzőségről szólna a dolog:P:D és úgy fest, hogy márciustól kapok egy műsort a Mária rádióban, és akkor indul ott is a meló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése