2011. április 25., hétfő

így

add oda. örülj! higgy! remélj! bízz! várj! fogadd el! bízz! bízz! bízz!

2011. április 12., kedd

megfelelni

Nagyon erőteljesen feljött bennem a megfelelni akarás dolog. Ha megnézzük életünk minden területe arról szól, hogy meg kell felelni. Jól kell teljesíteni az egyetemen, vagány alaknak kell lenni a baráti körben, nem lehetsz unalmas, vagy nem trendi, bizonyítani kell a szülőknek, hogy ügyes vagy, meg kell mutasd magadnak, hogy te még erre is képes vagy, Istennek is, hogy te igazán egy törekvő gyermeke vagy. És akkor ott a sok motiváció arra amit csinálok, és ha mélyen a dolgok mögé nézek, minden motivációmat egy megfelelni akarás mozgat. És aztán, ha már bizonyítottam, várom a visszajelzést. Hogyan? Dicsérő szavakban, elismerésekben, bókokban, kommentekben. Annyit hangoztatom magamnak, hogy szabad vagyok mindentől és mindenkitől, és olykor rájövök, hogy lehet, hogy mégsem.
Nem akarok megfelelni, sem másnak, sem magamnak, sem senkinek. Szabad akarok lenni. Teljesen.

És akkor ennek a felismerésnek a súlya alatt, most először valaki bejelölte az egyik postolásomra, hogy nem tetszik neki. Hirtelen előtört belőlem az újabb megfelelni akarás: akkor letörlöm a bejegyzést, ha már nem tetszik valakinek. Ez akkor mégsem maradhat itt. Biztos vannak többen akiknek nem tetszik. Nekem sem tetszik, de olyan hangulatomban írtam. És jött a mentegetőzés saját magam számára: de hát én nem is ilyen vagyok alapjáratban... jogos, ha nem tetszik, és jogos, hogy akkor le is törlöm.
És hirtelen az agyamban megfújta valami/Valaki a sípot, hogy:állj! Mit csinálsz éppen? Azt gondolod, hogy attól vagy értékes, hogy mit gondolnak rólad? az adja az értéked, hogy ki hogyan lát és tetszik-e amiket írsz vagy sem? Hogy tetszik-e a facebookra kivirított fotód? Hogy megdicsér-e, ha jól végeztél el egy feladatot? És tudtam a válasz: nem. Az én megfelelni akarásom az a buta alkalmazás is, hogy az emberek jelölgessék, hogy tetszik-e amit írtam, vagy sem. Nem vettem eddig észre, hogy itt is azt a megerősítést várom, hogy jó vagyok-e?
Ez egy blog. A bemutatkozómban megírtam: nem mindig gondolom úgy hosszú távon a dolgokat ahogyan per pillanat leírtam. Sokszor csak kiírom a feszültséget magamból, aztán lenyugszok, átgondolom, máshogy látom. De ez normális: fejlődök, formálódok, tanulok. Amit megírok az az én véleményem, ami nem kell a más véleménye is legyen. Eddig is tudtam, mégis... na...
Summa summárum, a buta alkalmazás, ami erősítette a megfelelni akarásom, és korlátozta a szabadságom végérvényesen repült.
Igazi akarok lenni! Én, én akarok lenni! Nem az amit/akit elvárnak, hogy legyek.

2011. április 5., kedd

hűséges minden ígéretében

Egy dolgot megtanultam Istenről az alatt a pár év alatt amióta Vele igyekszem járni életem útját: soha nem ad derült égből villámcsapást. Előtte valamilyen úton- módon de felkészít rá.
Édi nagyon: velem mindig kimondat dolgokat, beláttat dolgokat, és aztán a konkrét helyzetben eszembe juttatja, hogy: "Emlékszel amikor azt mondtad.../ Emlékszel amikor azt mondtam...?"
Aztán pláne, amit egyszer kimondat velem, abban próbára is tesz... cseles:) Milyen jó, hogy akarta, hogy többször és hosszan beszéljek már arról, hogy Ő hűséges minden ígéretében :D És milyen jó, hogy beszéltetett arról, hogy Ő mindig küldd "prófétákat", csak akard észrevenni:) És milyen jó, hogy most ezekre mind mind emlékeztet és fogja a kezem, hogy kőbe ne üssem a lábam ... ma is:)

2011. április 4., hétfő

így látom, gondolom?

Kitöltöttem egy political compass kérdőívet, mert, hogy az állítólag beméri, hogy milyen politikai irányultságú vagy. Izgisen hangzott órán, amikor a tanár ajánlotta, hogy töltsük ki, mert "úgysem az fog kijönni amire számítanak:P"
Egy egy kijelentésnek a válaszáért meg is szenvedtem néhol:P (mondjuk ez betudható a gyatra angol tudásomnak is...)A kijelentések minden területről voltak: gazdaság, emberi jogok és egyenlőség kérdése, család, vallás, vezetés, hatalom s még egy csomó minden. Summa summárum a világról alakult vélekedésem közel eset a Mahatma Gandhi-hez, magyarán inkább szocialista vagyok. Legalábbis ez alapján a teszt alapján.
Mostanában elég sokat foglalkoztat az, hogy hogyan látok dolgokat... Anno domini, első éves gólyaként, kis liberális voltam, aztán szép lassan átalakult egy csomó minden, és máshogyan kezdtem el viszonyulni dolgokhoz. És talán nagy hirtelen egyből átmentem konzervatívba. Újabb változás, újabb szemléletmód, aztán újabb és újabb... és mindez addig, hogy most meg... nem is tudom.
Azt tudom, hogy hogyan szeretnék gondolkodni, és élni, mégsem teszem, mégis az elmélet és a gyakorlat között valahol valami hiba akad a rendszerbe. Mi van velem? Megint nagy változások szele fúj nálam. Fúúúú, de nem bírom ezeket az időszakokat... grrrrr.

2011. április 2., szombat

bekategorizálva

A blogspot új kategóriába csoportosította a blogocskám az alapján, hogy kik olvassák, és milyen témákban írok:) és tetszik ahová került :D pötyögtettem a "következő blog" alkalmazást, és gyáááá, nagyon cuki és jófej emberek blogjai között kaptam helyet:D Mondjuk a "2 pulikutya tulajdonosa vagyok" kezdetű bemutatkozó szöveget író nő nem értem hogy keveredett oda, de nem is ez a lényeg :P
fúúúú, máj szag van a szobámban:P ablakot nyitok:P:))Na nem éppen:))
van egy lány, aki ilyen csajos dolgokról ír, és van egy aki Istenről (olyan pretty nőiesen:P)és egy pasi aki mind kritizálja azokat a dolgokat amikkel szembesül és megkérdőjelez mindent (magyarán van neki szeme, és használja, ami ma már egyre ritkább:P), és van egy rákos valaki aki arról ír, hogy hogyan éli meg a chemo-kat és mikkel bátorítja Isten, na és ezek közé a blogok közé lettem bepottyantva:D

munka

Ma seggbe rugandó vagyok:P Lusta és pffff... Éppen államvizsga olvasmányt "olvasok", és "írok". Érted... idézőjelben...:P
Igazából mindig is szerettem a határidőket... nagyon. Főleg a határidő előtti intenzív néhány órát, az aktív munkaidőt:))
Anno domini, első éves, Erikával élős időmben is ez volt, és klassz volt, mert kiegészítettük egymást. Mindketten leültünk tanulni, és amikor valaki nagyon intenzíven "tanult", a másik beszólt neki :)) és ez atom volt, mert mindig számon voltam kérve, és ugyanakkor bátorítva, és inspirálva is voltam.
Most is kellene ide mellém valaki, aki néha elköhögi magát, ha nagyon belemélyülnék a "tanulásba", és aki mellettem szintén valami értelmessel foglalkozna:P
Szomorú, de külső motiváció kell, mert amíg nincs határidő előtti 'szorul a hurok, ég a gyertya', én nagyon lazán elbalettezem az időmet... Na de hátha most erőt veszek magamon, és miután itt meggyóntam a világnak, végre változtatok is valamit:P
Kívánj sok sikert:P:D