2013. december 28., szombat

miben több?

Megünnepeltük a 21-et, 27-én. A csibémét. Buliztunk.
Voltak 15 évesek. Sokan. Meg 16.
És voltak 27 évesek, meg 28. Ők kevesebben. De undorítóan viselkedtek. Ők parodizáltak. Nem volt vagány. Én is szoktam. De ennyire nem. Én is voltam 15.
Aztán voltak ezek a 15-ök. Azt hazudták, hogy 17 és 18. Nem voltak annyik. Szerintük az osztálytársaik, meg amúgy a lányok ott nem szépek. De mi igen. De nem egy korosztály vagyunk. De bár gyakorolnak "rajtunk". Ha már mi vagyunk a nagyok. Megkérdezték, hogy gázak-e. Hát persze, hogy azok. De nem mondom. Én is voltam 15.
Mára már több vagyok. 18? Jóval több! 19? Még több! 23? Annál is több!
20-án 25.

2013. december 17., kedd

üres

Vannak dolgok amik nélkül nem olyan egy nap, amilyen. Aztán, ha hirtelen nem lesz benne, hiányzik. Megsokszorozódik az értéke. De ez mindig így van, ha valami eltűnik... még a közhely is megmondja... és ha már a közhely ezt mondja, az már szinte Szentírás.
Először csak nincs. Jön az észrevétel. Aztán az első kérdés, hogy de vajon miért is nincs, aztán a düh, aztán a fájdalom, aztán a kétségbeesés, aztán a perelés.
Aztán csend lesz... Már nem bánt, hogy nem volt... Bárcsak lenne. Nem lennél dühös. Örülnél neki... Őszintén. És reménykedsz, hogy mert ma nincs, az nem baj, hogy ez normális, hogy ez kell. Kell, hogy holnap máshogy lásd az értékét.

2013. december 2., hétfő

volt egy férfi...

Volt egy férfi.  Azaz inkább legényke. Én magam sem voltam nő, inkább leányka. Szeretett, legalábbis azt hitte. Aztán mire ő nem hitte, hittem én, hogy szeretem. 
Volt egy férfi. Nem is ismert, nem is ismertem.  Azt hittem szeretem.
Volt egy férfi. Szeretett. Talán én is szerettem, vagy legalább sajnáltam, de azt biztosan. De a sajnálatom nem volt elég, hogy boldogok legyünk együtt.
Volt egy férfi. Vonzónak tartott. Én is őt. Eddig tartott  a story.
Volt egy férfi. Őrülten akart. Azt mondta hiányzok, aztán eltűnt. 
Volt egy férfi. Szeretett. Egyre inkább szeretett. Mindenem neki adtam, aztán már nem akartam többé a szerelmét. Ő tovább szeretett.
Volt egy férfi. Szeretett. Örökre szeretni akart. Én nem akartam, nem Ő volt az.
Volt egy férfi. Azt hittem szeretem. Csendesen vége lett.
Volt egy férfi. Azt hittem szeretem. Azt hittem szeretni fog. Sokáig vártam, hogy szeressen. Nem szeretett. 
Volt egy férfi. Sokat kapott. Jelentéktelen volt. 
Volt egy férfi. Szeretett? Szerettem? Megmentett. Azt mondta vár. Megijedtünk. Elmenekültünk. 
Volt egy férfi. Szeretett. Nem mondta. Aztán egyszercsak elmondta. Nem-et mondtam. Nem Ő volt. 
Volt egy férfi. Érdekeltem. Nem mondta. Aztán egyszercsak ő is elmondta. Nem-et mondtam. Nem Ő volt. 
Van egy férfi. Szeretem. Tudom, hogy szeretem. Érzem, hogy szeretem. Döntöm, hogy szeretem.



2013. november 19., kedd

csend

Ma csend lesz. Ma estétől kezdődik a csendem. No tennivaló, no szerveznivaló, no projektek. No nothing. Bemutatom. Lejár. Hazasétálok. És holnaptól minden nap csak a rutinban sétálok. A csendben. A végtelenben. Az Isten adta szabadságban és nyugalomban.
Olyan jó erre most így gondolni.
Olvasni fogok. Ami érdekel. Amikor akarom. Takarítani. Főzni. Vele lenni és Vele lenni.
Hálás vagyok.

2013. november 1., péntek

2013. október 27., vasárnap

vasárnap

Hiányzik a vasárnap szelleme, a vasárnap melege. Amikor már d.e templomba megy az ember, amikor a lobogó húsleves mellett Élő egyház és népdal megy a Duna tv-ben, amikor a desszert egész nap az asztalon áll és minden egyszercsak elcsendesedik, mindent betölt a vasárnap csendje, kit- kit hogyan. Olvasva, szundikálva, az erkélyen kávét iszogató napfürdőben, zenehallgatásban, összebújásban, d.u-i sétában vagy természetben járásban, kirándulásban és beszélgetésekben.
Otthon akarok vasárnapozni!

2013. október 19., szombat

Igazi

Tegnap a kis Szerelmemmel beszélve, rájöttem... nem írtam még arról, hogy mennyire jó nekem Vele, hogy mennyire szeretem Őt és hogy általa mennyire szeret az Isten.
Arról bezzeg zengtem ódákat, hogy milyen jó lenne majd megtalálni az életünk párját, milyen jó is lenne, ha rám találna végre a szerelem, és hogy mit is jelenthet az igazival felismerni egymást... és amikor megtörténik velem a dolog... mégsem írok róla, így egy az egyben.

Hittem, nem hittem. Vártam, készültem, láttattam magam, nyitott próbáltam lenni. Aztán már nem akartam. Már csak passzívan, adott pontokon belekeseredetten, máskor boldogan és az egyedülállóságom maximálisan megélve és kihasználva éltem a mindennapjaim. Egy dolgom volt: magam miatt, jó nő lenni, jól érezni magam a bőrömben, tenni azt amire elhívott Isten.

És egyszercsak megismertem... visszanőtt szemöldökkel, félig zsíros hajjal, friss manikür nélkül, lázadó hangulatomban. És máris nem lázadtam... az első két mondatunk után, végérvényesen megjegyeztem. Azt hiszem ezt lehet érezni... lehet érezni, ha összedobban valami két ember között. Nem kimondva, de utólag úgyis egyértelmű lesz: már az első pillanatok sorsfordítók voltak mindkét félben. 
Egy átbeszélgetett nap után, meg ki lehet mondani: akarjuk ezt az embert ismerni! Akarjuk Őt...
Szinte egy év után meg pláne...
Akarod, mert nem teljes nélküle egy perc sem, mert minden jó dolog csak félig az, ha Ő nem lehet a részese, minden rossz dolog, csak félig az, ha Ő ott van. 
Akarod, mert érted és ért, mert egymás mondatait be tudjátok fejezni. 
Akarod, mert Ő az az ember akire a tested, lelked rá tudod, akarod és mered bízni. 
Akarod, mert ugyanaz a cél amely fele néztek külön külön is, együtt meg könnyebb haladni az úton és Isten kezében eszköz lenni.
Akarod, mert erősebb vagy Vele, és mert jobb emberré tesz.
Akarod, mert sír benned a vágy, hogy boldoggá akarod tenni Őt.
Akarod minden sejtjét átörökíteni a jövő nemzedék számára. 
Akarod, mert a fél emberséged egésszé vált Mellette, Benne, és már nem fél vagy... egészek vagytok együtt.

2013. október 10., csütörtök

maradj igazi

Amikor a kicsit dundibb nő, kicsi mellekkel halálra edzi és diétázza magát és soha nem lesz elég jó önmaga szemében... és amikor a világ hamis dolgokat vár el, a média becsap...
http://printscreen.hu/20-animalt-gif-hiressegekrol-retusalas-elott-es-utan

Úgy vagy gyönyörű, ahogy vagy!

2013. október 6., vasárnap

hittel kérni!!!

Hittel kérjetek és kaptok! Zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Kérjetek nagy dolgokat! Nagy dolgokat! (2012. 12. 09, ......, ....., ...... és 2013. 10. 06)

fülcsi

Tegnapi kocsmázás margójára:

"Jaj, nincs rajtam fülcsi. Ez pont olyan, mintha nem lenne rajtam bugyi. Szerencsére van egy vészhelyzet fülcsi a táskámban  (B.Gy.)"

2013. szeptember 27., péntek

A magány az a manó, aki belülről kapirgálja a szív falát. Ezért fáj.

2013. szeptember 17., kedd

"teljesen laza szerkezetű képződmény'"

Ki mondta, hogy az instabilnak, bizonytalannak és kétesélyesnek tűnő dolgok mind veszélyesek? Ki meri kijelenteni, hogy a rizikós dolgok mind meghalnak egyszer? Hogy az ember belezuhan, belehal azokba?

Túráztam már teljesen laza szerkezetű képződményen, lógtam egy szál kötélen a hetvennyolcsas oldalán, mondtam már dolgokra azt, hogy akarom, miközben nem tudhattam mi lesz a vége és nem tudhatom... De az instabilnak tűnő dolgok, nem biztos, hogy mindig halálosak. Olykor rá kell lépni egy laza szerkezetre és be kell látni... stabil az alapja, lehet rajta ugrálni, mert megbír! és mekkora móka! és mekkora örömet ad!

2013. szeptember 14., szombat

feladni- elengedni

"Hülye vagyok én ehhez az egyetemhez"
"Már nem olyan, mint az elején volt"
"Elfogyott a türelmem"
"Ez már soha nem fog változni"
"Túl nehéz"
"Semmi értelme"
"Nem értelek"
"Megbolondultam" 
FELADOM

Mindig dühös voltam azokra az emberekre akik ilyen vagy olyan helyzetben, ilyen vagy olyan motivációtól vezérelve, de bedobták a törölközőt. Legutóbb a csoporttársamra lettem dühös, akiről megtudtam, hogy abbahagyja a mesterit. Még nem is mondtam neki. Lehet, hogy még alaptalan ez amit gondolok, szeretném hallani a magyarázatát, de most még dühös vagyok rá.

Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy vannak dolgok amiket fel kell adni. Elengedni. Azt igen. 

Feladom vagy elengedem? 
Feladom az egyetemet, mert képtelennek tartom magam rá, miközben nem igaz ez rólam, csak nincs bennem elég összeszedettség és fegyelem többet dolgozni a sikerért. Elengedem az egyetemet, ha rájövök, ez nem az én útam, van bátorságom vállalni, hogy rosszul döntöttem.
Feladok egy kapcsolatot, ha az érkező problémákkal nem tudok szembenézni, képtelen vagyok stratégiákat kidolgozni a problémamegoldásra, vagy csak a sérüléstől való félelemtől vezérelve, gyorsan lelépek a harcmezőről. Elengedek egy kapcsolatot, ha felismerem, ez nem ad örömet nekem, és hiába szeretem a másik embert, együtt nem megy a dolog. 

Bátor szeretnék lenni. Nem feladni dolgokat de nem félni elengedni, és nem félni elengedettnek lenni. 

2013. szeptember 13., péntek

Minden kegyelem!

Minden kegyelem!
Kegyelem a hitem!
Kegyelem, hogy úgy látom a világot- ahogyan.
Kegyelem, hogy úgy ismerem az Istent- ahogyan.
Kegyelem, hogy úgy szeretek-ahogyan.
Kegyelem, hogy úgy szeretnek- ahogyan.
Kegyelem, hogy a szerelmünk viszonzott.
Kegyelem, hogy az a munkám- ami.
Kegyelem, hogy az a kollégám- aki.
Kegyelem, hogy olyanok a barátaim- amilyenek.
Kegyelem, hogy úgy ismerhetem önmagam ahogyan Isten arra megtanított.
Kegyelem, hogy hallhatom őt.
Kegyelem, hogy amit mondd meghallom.
Kegyelem a hitem!
Minden kegyelem!

2013. szeptember 5., csütörtök

megírom ;)



Bakancs-listát fogok írni :)
Már elkezdtem. Még csak telefonba.
Tetszik a dolog :) Lelkesít!

Nem készülök meghalni, csak kihasználni minden pillanatot, tudatosan és értelmesen élni és élvezni minden ajándékba kapott percet Istentől.
Továbbra is.

2013. szeptember 3., kedd

NEt!

Ha azt gondolod, hogy valami bajod van... Aranyszabály: NE olvass utána neten! Ott írják le a legrosszabb forgatókönyvet. Ott az ínszalagszakadásba is bele lehet halni, nem hogy valami komolyabba.
Az elmúlt periódus sokadik felismerése!

2013. augusztus 4., vasárnap

Hetvennyolcsason

Életemben először sziklát "másztam". A hetvennyolcas falat :) Mondom mindezt idézőjelesen, mert vajmi gyengén mondhtaó el a dologról, hogy mászás volt az. Tapogatózás, ismerkedés, "szikla-puhítás" annál inkább. A felénél már félelmetesnek gondoltam, pedig onnan lehet, hogy már könnyebb lett volna mászni, mint addig. Bárhogyan is, csajosan, kicsit vinnyogva lekönyörögtem magam. A leereszkedés tetszeeeeeett. Nagyon.
A mászás is. Következőleg tuti bátrabb leszek. A kis fosos seggemmel együtt, extázisos hangulatban várom az újabb "szikla-puhítást". Ki tudja, még egy nap, lehet igazán mászni is fogok :)


2013. augusztus 3., szombat

Neked

Mondtam, és nem élem. Hiszem, de nem lépem.
Most ígértem, és megírom.
Mert szeretlek, s ez nem csak a kis titkom.

Annyi nagyszájú, farizeus van a világban
Én is egy lennék ebben a nagy sorban?
Hát mondom, nem vagyok! és nem is tendálok!
Igaz szónak lenni!- ez az mire vágyok!

Melletted egyre jobb embernek lenni
Őszintéket mondva e szerint is élni.

Lámpafények mellett igaz szókat súgni,
égő csókot ajkadra perzselni,
csendes napok végén a vígaszod lenni
minden érintéssel, békédet szolgálni.

2013. június 27., csütörtök

léleklebegés

Meztelenül állok. Nincsenek sallangok amik felöltöztessenek. Nincsenek gondolatok amik átjárjanak. Nincsenek emberek akik bepalástoljanak. Nincs nyakékem ami a kulcscsontomhoz tapadva elragadóvá tesz. Nincs szél ami lágyan a bőrömhöz érjen. Nincs semmi.




Lehelletnyi minden. Ha megszólalsz, ha hozzáérsz összetöröd, elveszíted örökre, eltöröd fényét.


2013. június 21., péntek

"Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is" ( Mt 6, 21) - részlet a holnapi, vagyis már mai evangéliumból.

"Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban." (Móricz Zsigmond: Sárarany)


2013. június 19., szerda

pfúj!

Az hittem a két félévnyi szociológián tanult társadalmi elméletek tárgy után már nincs a világon az a tárgy amit gyülölni fogok amíg tanulom. Oh megvan!
Utálok elméleteket tanulni!!!

Tisztelem, becsülöm, felnézek azokra akik ezeket tudják, érdekli őket és a kisújjukból kirázzák, de én nem vagyok az ő emberük...

2013. június 12., szerda

vihar

Szeretem nézni ahogyan érkezik a vihar. Ahogy a felhők valamilyen égi szabályszerűség alatt összesűrűsödnek és együtt kelnek sötét útjukra a napsütést elűzni az égboltról. Szeretem nézni ahogyan egyre  nagyobb teret hódítanak, ahogyan határozott sereg módjára fokozatosan beborítják a horizontot és győztesen mindent bekebeleznek. Már szinte gyermeki izgalommal tölt el az érzés: "már csak egy kicsi, és mindjárt ideér." Fúj, zúg, felkavar, felborít: határozottan jelzi érkezését, amolyan nagy úrason. Aztán mindent átmos, elmos, felfrissít a mennyei áradat, megöntöz az életadó nedű.

A vihar érkezésénél csak egy dolgot szeretek jobban hosszan végigkövetni: ahogyan visszaadja helyét a napsütésnek, hogy az elősegítse a termés szárba szökkenését, beérését, életben maradását. 

2013. június 3., hétfő

abban az egyben!


" -Nálatok- mondta a kis herceg- az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg amit keresnek.
- Nem találják meg- mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák..."
(Antoine de Saint- Exupéry: A kis herceg)


2013. május 21., kedd

küld!

Fennáll ez a veszély: bezárkózunk a plébániára, a barátokkal, a mozgalmunkkal, azokkal, akikkel ugyanúgy gondolkodunk … de tudjátok, mi történik ekkor? Amikor az Egyház bezárkózik, megbetegszik. Az Egyháznak ki kell lépnie önmagából és el kell indulni a létezés peremvidékei felé. Ha valaki kilép az otthonából, érheti baleset. Ám sokkal jobb, ha baleset éri az Egyházat, mint ha megbetegszik. „Lépjetek ki! Lépjetek ki!”  (Ferenc pápa)

2013. május 14., kedd

mert elgondolkodtatott....

"Félek. Nem az élettől vagy a haláltól, vagy a semmitől, hanem, hogy minden veszendőbe megy, mintha sohasem lettem volna"

(Daniel Keyes: Virágot Algernonnak)

2013. május 4., szombat

részletek

"...idill óta hittem azt, hogy ez igaz
és nem hazugság.
Mert ha a zúgás hallatja magát,
nem hallgat a magány és talál a barát.
(...)
...kerestem,
még ha néha fel sem ismertem,
és ki korán kel,
az tudjuk, hogy nem akármit,
hanem kincset, aranyat lel.
És aki időben szemel,
az nemcsak vet, hanem arat, talál, gyűjt és lel.
(...)
Csak az a gyengéd ölelés, ami áthat
és a tekintete átjárja a tiedét...
ez most a hamis vagy az igaz lét?
Szerintem nem kell megfelelni,
hisz a költői kérdés tudtommal
 választ nem vár
és emiatt vonzó most ez a style.
(...)
...a cél, amit elértél
az mindig előtted van
és nem kell tovább járni,
csak a célig menni, meg ja,
előtte azt látni,
hogyha előtted van,
akkor nincsen semmi gáz a dologban.
Akkor csak látod és nézed
és tudod, hogy igen, erre
kaptad ezt a létet,
hogy megtaláld őt, felkutasd,
értékeld, learasd, begyűjtsd
és továbadd"

(F.P.S)

2013. február 21., csütörtök

időtlenség

Ott ülsz Előtte, csodálod, hallgatod... csüngsz a létezés láthatatlan selyemszallagján. Mert Vele lenni jó. Mert Ő az egyetlen aki ért, aki tökéletesen szeret, és aki mindig is így fog szeretni. Mit mondassz? Mit mondd? Nem tudod... Csak azt, hogy ezt a végtelenségig akarod. Nincs tér és nincs idő... csak te meg Ő. Rápillantasz az órára... egy órája vagy itt... pedig csak öt perce kezdődött...

Robogó vonaton ültök egymással szemben. Mit csináltatok eddig? Miről beszéltetek? Nem tudod... Csak azt, hogy ezt a végtelenségig akarod. Nincs tér és nincs idő... csak te meg ő. Megáll a vonat... már félúton vagyunk... pedig csak öt perce kezdődött.

2013. január 31., csütörtök

hümmögős olvasás

"Mert az ilyen titokban, mint amilyen közted és közöttem lappang, különös erő van. Égeti az élet szövetét, mint a gonosz sugárzás, de ugyanakkor feszültséget, hőfokot is ad az életnek. Kényszerít, hogy élj... Amíg az embernek dolga van a földön, él."
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

2013. január 13., vasárnap

szeretem

Nem saját szerzemény, de amíg olvastam hevesen vert a szívem... ez jelent valamit :D ezért posztolom ide is :)

Szeretem a múltamat. Szeretem azt a kislányt, kamaszt, fiatal lányt aki voltam. Szeretem a régi és a volt barátaimat - azokat is, akik már nem barátok. Szeretem a régi és volt szerelmeket - azokat is, akik már nem szeretnek. Szeretem a régi és a volt álmaimat - azokat is, amelyek már nem álmok. Mert nélkülük ma nem lehetnék az, aki vagyok. Mert szeretem azt, aki ma vagyok. Szeretem a jelent. Szeretem azt a nőt, akivé ezen múlt alapján váltam. Szeretem tökéletes tökéletlenségét, nevetését és sírását, hisztijét és nyugodtságát, szenvedését és szenvedélyét. Nem vagyok tökéletes de már nem is vágyom ilyen balgaságra :-), csak szeretném mindig szeretni azt, aki éppen vagyok és azt az életet, amit éppen élek.

2013. január 12., szombat

körömlakk

Mert mindennek és mindenkinek van ideje, tempója. Ki kell várni. Egy levelet, egy hívást, egy hírt, egy lehetőséget, mindent...
Olyan ez, mint a körömfestés. Van gyorsan száradó körömlakk és van hosszan száradó. Utáljuk a hosszan száradót. Jobb a gyorsan száradó. Azt három perc múlva leelenőrizzük: száraz. Lehet rohanni, bármit megfogni. De nem a hosszan száradó is. Tudjuk, hogy azokra minimum tíz percet kell várni, de öt perc múlva már hozzákandászkodunk. Elvégre többet vártunk, mint a gyorsan száradóra, legyen ez elég... de nem volt elég. Tönkrement. És akkor dühöngünk önmagunkra, hogy óóóóó, a kőbe is, miért nem vártuk ki azt a fránya száradási időt?!

2013. január 9., szerda

érzéketlen?

Isten hűséges. Pont. Hűséges minden ígéretében. Pont.

A tegnapi evangéliumban kenyeret szaporított, ma meg a vízen járva odament a küszködő tanítványaihoz. Akik "álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt." (Mk 6, 51b-52)
Durvaaaa... hát ott voltak. Látták. Ők osztották szét a kenyereket és a halakat. Utána ők jártak körbe összeszedni a maradékot. És mégsem?! Hát normálisok ezek?! Mi kellett volna még nekik, hogy higgyék el?

És mi kell nekem még, hogy végre elhiggyjem? Toporzékolok és újabb megerősítést kérek a szeretetéről, a hűségéről, a gondoskodásáról, miközben ott van.... minden nap. Az én szívem is még érzéketlen (?!)


2013. január 8., kedd

álom

Egyszer lesz egy hangulatos, sok kávé- és teakülönlegességgel teli kávéházam. Tágas lesz, tele tele a barna, a drapp és a vörös különböző árnyalataival. Lesz sok gyertya, és lágy lámpafény, sötét, mintás tapéta  festmények és fotók a falakon, szépen és részletesen kimunkált antik fa bútorok és lágy zene. Olykor élő zene... Hm...