Idő. néha egy akkora rohadt nagy ellenségemnek érzem. Egyszer mert...teljen és múljon már. Gyógyuljanak az emberek sebei, felejtsenek/ felejtsek már végre, érkezzen el a várva várt "alkalmas idő", a várva várt nap, esemény. Máskor meg álljon meg, tartson örökké a pillanat, az érzés, az érintés.
És közben meg tanulsz élni a pillanatban, a jelenben. Nem a múltadban és nem az előre naivan vagy optimistán (esetleg pesszimistán) megkreált jövődben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése