Egy ideje már kérdés számomra, hogy mit tesz valakit éretté? A tudás avagy a tapasztalás? Olyan világban élünk, ahol mindent tudhatunk. Azt hisszük, hogy tudjuk, hogy működik az emberi lélek, hogy mikor mi a tennivaló, a következő lépés, mindenről van egy előzetes elméleti tudásunk/elképzelésünk. Aztán a tettek mezején... Elméletben, már tudok feleség és édesanya, jó üzletasszony és egyben jó keresztény lenni, és, hogy minden csodás legyen, tudom, hogy hogy kell helyesen és jól kommunikálni. Mindezt, mert olvasok, mert tudok, mert gondolkodok, mert elképzelek.
Avagy ott van a tapasztalás, mint előzetes tudás. Ez ugyan, már nem elméleti, de vajon mennyire valós? Teljes képet mutat, vagy csak egy tapasztalat alapján hisszük azt, hogy ismerünk bizonyos jelenséget? Tapasztalunk, de nem merünk újra tapasztalni. A kudarc bátorságot és újrakezdést öl.
Sokat tudunk, keveset tapasztalunk, sokat félünk.
A kor előrehaladta az érettség előrehaladtával jár? van a kettőnek köze egymáshoz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése