"Feltámadt" a gépem, bár szerintem sokkal inkább most halt meg. Kicserélték a hardot, ergo minden adatomnak lőttek, de végül is annyira nem sajnáltam, pont az előtt kb egy hónappal írtam ki a fontos dolgokat egy halom DVD-re. Na kérem szépen, az a lényeg, hogy háromszor akkora hardot vettem bele, de most meg olyan lassú a gépem, mintha legalább Pentium 1es számítógép lenne, bár nem tudom, hogy mi köze az új hardnak a gép lassúságához.. Borzasztó. Arról nem is beszélve, hogy három e-mailt kb negyven percig olvasok el, arról meg, hogy ha két oldal egy időben meg van nyitva, és az úgy működjön is.... ááááááááá..... ugyan máááááááááár... Tehát valamikor tíz évvel ezelőtt élek, ha az internetezést vagy a számítógép használatának hogyan-át nézem.... siralmas. És lövésem nincs, hogy mi baja lehet. Tehát te, kedves infós ha ezt olvasod... látod a nagy Schrek macskás szemeim képzeletbeli szemeid előtt? Valaki nagyon meg kellene nézze, mert ha nem... hát nem tudom mi lesz, de nagyon fájdalmas...
Idő közben rám telepedett egy megmagyarázhatatlan mennyei nyugalom a napokban. Eldöntöttem nem stresszelek semmi idiótaság miatt (hogy nincsenek meg a dolgok a hétvégére, amiket nekem kell előkészíteni, hogy még el kell intézzek egy halom dolgot, hogy nem állok sehogy az államvizsgámmal, és kedden nem totál hülyén és semmivel akarok előállni a tanárom elé a fogadoórán, aki amúgy gentlemanként tűri az én lustaságom, kusza kapcsolatok miatt, mert hogy nem funny az élet, ha nincs belőle több is egy időben, a bizonytalan és ingatag jövőm miatt, a terveim miatt). Persze ez az "I don't care" állapot azé nem a tipikus "leszarom" állapot, sokkal inkább az "elég a mának a maga baja". Hiszem, ha a jelenre összpontosítok és végzem a feladatom akkor és abban a helyzetben amikor benne vagyok, és nem egyébbel lövöm el az időm, nem engedem, hogy az egyéb dolgok kössék le a gondolataim, szép lassan, lépésről lépésre megoldódnak a dolgok.
Istennel is egy csodaszép kegyelmi időt élek meg. Érzem, ahogy nap, mint nap velem van, ahogy szeretget, ahogy meglep olyan dolgokkal amikkel tudja, hogy mosolyt csal az arcomra. Nőnapkor még virágot is kaptam Tőle: az úton egy csokor hóvirágot. Hát nem drága? Miért pont ott és akkor hagyta el valaki? Miért nem egy másik valaki vette fel előttem? Hát, mert azt nekem akarta adni :D
Tudom, aki nem hisz Benne, az azt mondja, hogy na s akko mi van, véletlenül pont ott volt, minek kell ezt Istennek elnevezni?! Nem érdekel ki mit gondol, szabad, hogy azt gondolja amit, és én is, és én nem hiszek a véletlenekben, de abban a felsőbb erőben, aki minden fölött áll, és megalkotott engem, igen.
Igyekszem Rá bízni mindent, és tényleg elhinni, hogy az Ő kezében a legjobb helyen van:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése