Minden útra készen áll. Az utolsó csomag, az utolsó ruhadarab. Minden. Hamarosan indulok a vonatra, a hazaútra és egyben a nyárra, ami tutira egy nagy út lesz, szó szerint is é lelki értelemben is.
Kíváncsi vagyok mit tartogat ez az idei szünidő. Azt hiszem, most még fel sem fogtam, hogy ennyi volt, hogy vége a második kincses városban töltött évemnek.
Azt hiszem már most félek a jövő évtől egy kicsit. Na nem a megírásra váró államvizsga miatt, hanem az utána következő "hogyan tovább?"-tól, és azt a hogyan-t hol tovább? Izgalmas év elejébe nézek úgy gondolom...
De most még csak az itt kopogtató nyár előtt állok. Az első egy hónap tutira a dolgozatírások, olvasások, nagy főzések és pihenés ideje lesz, utána meg jön az íze az egésznek, gyergyó, a hazaérkező nagybácsi, a tábor, a lakodalom, a pótvizsga. Miért olyan fura ez a nyár várás? Nem tudom... Azt érzem, mintha húúúú, de mekkora dolog lenne, úgy félek és csodálkozva nézek az ismeretlenbe, mint az elsős gyerek az első iskolai napon.
Hát erre kíváncsi leszek.
2 megjegyzés:
június 28. óta nem történt veled semmi? :P
Nice post and this post helped me alot in my college assignement. Gratefulness you seeking your information.
Megjegyzés küldése