2010. június 19., szombat

az út a lényeg...


Tegnap beszéltem az egyik tanárommal. Foglalkoztat a jövő évi államvizsgám gondolata, és valami olyat szeretnék, ami igazán érdekel, amiért nem az utolsó percen fogok kapkodni, és amit nem csak azért akarok megcsinálni, mert ez az elengedhetetlenül szükséges rossz és nehézség, ahhoz, hogy sikeresen lediplomázott szociológus legyek.
Tehát, kértem egy fogadóórát, és a tanárom szívesen fogadott. Lényeg a lényeg, hogy azon felül, hogy engem is belelkesített a témafelvetésem iránt tanúsított kíváncsisága és érdeklődése, hozzáállása, lelkileg is kaptam valamit ettől a két órás laza kis beszélgetéstől...
Igazából újat nem hallottam, mégis most valahogyan máshogyan csapódott bennem ez a dolog, amit most a tanárom mondott: az út a lényeg, az az út, amíg elérünk a célig. A cél pedig akkor lesz igazán értékelhető, ha van egy rögös út amire vissza lehet nézni, amiről elmondhatjuk: nem volt könnyű, épültünk belőle, változtak az út alatt a véleményeink, a hozzáállásaink dolgokhoz, és próbára tett minket az út, megedzett, erősebbek vagyunk általa, utána:D
És valóban... az egész életünk egy nagy út, és nem az a lényeg, hogy megvalósítottunk valamit, hogy elértünk valamit, hanem pont az, hogy hogyan jutottunk oda, milyen volt az odáig vezető út. Honnan indultunk, és mi árán jutottunk oda ahová. Út nélkül értelmetlen lenne minden. És igen, ha visszagondolok minden célba érésemre, rá kell jönnöm az örömem attól volt, mert éreztem: az út végeredménye ez, azé az úté, amin valamikor elindultam, mit sem sejtve, hogy mi vár rám a célig.
Egy sikeres félév, egy szimpatikus ember utáni epekedés, évekig tartó plátói szerelem beteljesedése, egy régen óhajtott drága tárgy megszerzése, egy projekt elkészítése, egy színvonalas program, esemény megszervezése, és sorolhatnánk azokat a terveket amelyekig nem éppen buktatómentes az út. Mind mind olyan célok, amik attól válnak olyannyira örömtelivé, mert ott volt az odáig vezető út... sokszor sírva, sokszor nevetve, kudarcokkal és sikerekkel tele, lelkesedéssel és reményvesztettséggel, magányosan és támogatásokkal, esővel vagy napsütéssel...

Nincsenek megjegyzések: