Ez az Istenbe vetett bizalom dolog nagyon aktuális nálam az elmúlt fél évben... és a hétvégén újra feljött. Most is elindultam (újra) ezen az úton. Azt hiszem ezt nem lehet soha végérvényesen megtanulni. Újra és újra meginogok, aztán elindulok az önfejű kis gondolataim, terveim útján, aztán meg, mint a rossz gyerek, aki tudja, hogy most apuci elé kell állni és elszámolni a tetteivel, szemlesütve odaállok APUCI elé, és dorgáló szavak helyett, megsimogatja a buksimat, felvesz az ölébe, és szeretőn elmondja, hogy "Ej, ej... Tudod, hogy figyelmeztettelek... No, nem baj (homlokra puszi:D), következőleg megpróbálsz ügyesebb lenni, akkor majd talán sikerülni fog".
Úúúúúúgy tud szeretni, na de én is :D
Közben rájöttem, hogy egyre többen olvassák irományaimat, és, hogy talán mégiscsak megéri írni, hogy talán mégiscsak lehetek én is egy apró fényforrás, vagy csak egy néhány percnyi relax mások életében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése