visszaérve

Életem az utóbbi időben az extra bonyolult, extra feldúlt és érthetetlen részben sétál. Mintha minden most lenne azon a ponton, hogy jönnie kell egy drasztikus változásnak. Azt érzem, hogy most azonnal valami olyan törzsgyökeresen meg kell változzon, hogy az fenekestől felforgassa a jelenlegi életem, vagy különben nem tudom, hogy meddig fogok kipislogni a fejemből, míg a fölött süvít el minden, és én nem tudom irányítani azokat. Régen volt ennyire bonyolult minden a házam táján, és régen volt az is amikor halvány lila, pepita gőzöm nem volt, hogy mit is lehetne/kellene tenni. Ebből kifolyólag mit teszek? Pislogok ki a fejemből. Nincs kedvem emberekkel beszélgetni vagy bármit is tenni. Azt érzem, hogy minden egyes elmondott vagy megtett dolog csak tovább süllyesztené a helyzetem. Köszönöm elvagyok most magammal. Én sem és más sem tudná úgy sem megoldani a bajaimat emberi erővel... tehát csókolom van.
Nem gondolom azt, hogy ez a végeláthatatlan mélység, szó sem róla, csak most egy mélypontot élek meg, és sajnálom magam egy kicsit. Tudom ugyanakkor, hogy lesz idő amikor kivirul ez az egész trutyika, s nagy pofával röhögni fogok jelen bejegyzésemen.

Ma visszaértem a kincses citybe is a híres vakáció után (erről talán majd máskor), és reméltem, hogy egy nagyot ehetek, zuhanyozhatok és bezuhanhatok az ágyba. Ez akkor hiúsult meg, amikor a bentlakás szobába beérve, egy leírhatatlan bűz csapott meg... Máris tudtam mi az... A hűtőnk, ami a vakáció ideje alatt az áram lekapcsolás miatt kiolvadt... Benne a fagyasztóban tárolt húsokkal. A fincsuszka rohadt húslé kifolyt/ráfolyt az hűtőben tárolt minden egyébre, odáig fajulva, hogy a legalsó, zöldségtároló fiók tetején található üveglapra rárohasztott minden gennyóságot. Nem vagyok én utálós, különösebben nem okoznak gondot a gamatságok takarításai, de ez még rajtam is túltett. Mindent szemetes zacskóba és kidobni. Ha az olyan könnyen ment volna, de ott öklendeztem, és másodpercenként dugtam ki a fejem a kitárt ablakon. Minden a rohadt lében tocsogott, ami már önmagában a lehető legjobb kínzó eszköz lehetne a rendőrségen , és annak köszönhetően tovább rohadhatott minden létező cucc. 2 órán keresztül, a hányással küszködve, háromszor is kimostam, átmostam mindent minden létező vegyszerrel és fertőtlenítővel, és most az ablak alatt szellőzik a még így is dög szagú nagy, fehér háztartási gépünk. Most már ott hagyom. Ma még egyszer én ki nem mosom, az is biztos.
Úgy, hogy ez a finom esemény sikeresen beragyogta a napomat:P Na nem baj na... lesz ez másképp még:D