érzelem és értelem

Elhatároztam, hogy az életembe, gondolataimba belépett új dologra nem fogok gondolni, nem fogok rajta ketyegni. És mit csinálok? Annál inkább azon ketyegek, leköti a gondolataim. Oh, ezek a tudati szinten hozott döntések. Ha nem lennének az embernek érzései, vágyai amik bekavarjanak... Nem lenne jó:P Na de most bajom van vele, mert fölöslegesen leköti a gondolataim, és rabolja a drága időmet ez a dolog:P
Sokszor eszembe jut, hogy milyen nagyszerűen vagyunk megteremtve: ráció és érzelem. Végül is lehetnénk csak az egyikből, vagy lehetne dönteni és élni csak az egyikkel, de az mit sem érne. Hát nagy leleményesség van ott fenn, egyszer ki lett ez találva rendesen. Néha szemben állok azzal, hogy az érzelmeimre, máskor az értelmemre hallgatnék inkább, de nem tudok csak egyik vagy másik alapján dönteni, vagy ha rá is kényszerít a helyzet, akkor is nehezen, és utána sajog.
Elnézem ahogyan sok ember tocsog a nehézségében,a meghozandó döntésében, pont azért, mert a két, sokszor ellentétes döntést nem tudja összehangolni, nem tudja merre billenteni a mérleg tányérjait...
Nagyon erős érzelmi töltetű ember vagyok. Folyton felnagyítom az érzéseim, és nehéz e miatt, de folyamatosan tanulom, és belátom, hogy a szív lehet sok rossznak is a forrása, és meg kell tanulni tudattal, meggyőződéssel hozni döntéseket, mert azok tudják, hogy hosszú távon mi a jó számunkra, és kisebb veszély áll fen arra, hogy fellángolás okozta érzelmi válságba kerüljünk.