leánka

Tafika barátommal aki szintén sorstársam az angliai bébicsősz életben elég sokat fossuk a szót messengeren minden féléről. Valamilyen okból kifolyólag nem jutott el neki a korom, vagy soha nem is tudta... lényegtelen. Az a lényeg, hogy amióta tudja kislányoz. Elnézem neki, mert engem (is) szeret, így rossz ember nem lehet. (nyugi Terike, nálad senkit nem szeret jobban :D:P)na de ez valami terjedő betegség, mert egyre többen kislányoznak vagy leánkáznak. Na túlélem, nem zavar különösen, bár szeretnék a tini dobozból kitörni és bár 20 évesre fejlődni:P Persze mondanom sem kell, hogy angliában még úgy alkoholt nem vettem, hogy mindjárt 23 éves létemre nem kérték volna el a személyim, akkor következik a CNP csodálatos világának magyarázása, mivel még egy nemzetnek sincs olyan személyazonossági igazolványa, amin nincs feltűntetve normálisan a születési dátum, csak a románon. Ez sem számít. Na de ma... A sarki boltban voltam, amikor a kiszolgáló tattyesz megkérdezte, hogy hány éves vagyok (persze kicsi indiai, három visszakérdezés után fogod fel az akcentusa miatt, hogy mit kérdez tőled). Válaszolok neki. Visszakérdez, hogy tuti jól hallotta-e. Mondom igen igen annyi. Erre... szemberöhög. Mint a gyermeket szokták amikor tudja a felnőtt nagyon jól, hogy hazudik, de rá hagyja, és szórakozik rajta:)) :)) Na mondom szééééééééépen állunk. Nem hitte el, de én attól jól alszok, ő meg ossza be magának. Ma egy kicsit közelebb kerültem a kislányos mivoltom okához: "van benned valami leánkás, nem olyan ostoba leánkás, hanem inkább olyan életvidám leánkás." Úgy döntöttem elhiszem, és nem agyalok rajta sokat. De attól a szőke herceg (inkább legyen barna naaaa) amikor vágtat fehér lovon mellettem azért meg kellene álljon, s nem csak elvágtasson mellettem, gondolva, hogy 16 éves leánka, túl kicsi hozzám:))vagy a munkaadóm sem kellene megkérdezze majd meg az állásinterjún, hogy hányadikos vagyok:)) :))