Már rég nagyon erősen bennem van az, hogy akármikor meghalhatok, hogy valóban nem tudhatod azt, hogy egyszercsak mikor történik valami. Eddig ez inkább félelemmel töltött el, már-már a haláltól való rettegéssel, nagyon sokat járt ez az agyamban, és nem hagyott nyugodni, persze e mellett az is bennem volt, hogy minél inkább úgy kell élnem, mintha tényleg minden nap az utolsó lenne. Ez akkora közhely, hogy az fáj, de érti az aki közelről "látta" a halált.
És igen... egy idő után és tegnap újra, teljesen máshogy érte el ez a szívem. Lehetőségként. Lehetőségként arra, hogy ebből a napból is, és minden egyes napból a maximumot hozd ki, sőt még annál is többett. Mert különleges. Mert kaptad. Mert ajándék. Újra. Lehet, hogy holnap már nem kapod meg ezt az ajándékot. Így ma élni kell vele. Nem a holnapra várni, nem a megfelelő alkalomra várni dolgokban. Vedd fel azt a szép inget/bugyit amit már olyan rég ott örzöl egy vállfán a különleges alkalomra várva. Ma van az! Nézd meg a filmet amit már olyan rég tervezel, hogy egy nap megnézel! Hívd ki egy italra a barátod akire sehogy sem volt időd mostanában! Kezdj el táncolni/zongorázni tanulni! Ülj ki a tópartra sörözni! Kezd el olvasni a Szentírást ma! Beszélgess Istennel! Lomtalaníts a szekrényedben, a lelkedben, a múltadban! Fogadd el és éld a mát! Különleges. Ajándék.
Egy nap igaz lesz az, hogy az utolsó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése