:( vagy inkább :) ?

Úgy döntöttem, kitörök a csendből és írni fogok...
Egyik kedves barátom, aki hatására végülis elkezdtem írogatni, néha rám- rám szól, hogy na mi a szitu a bloggal... el lett hanyagolva...:P (Köszi Nusi, izé tubarózsám, violám, gyöngyöm:P )

Szóval... újra a kincses cityben. Próbálom magam összekapni, lassan belerázódni az itteni tempóba és a teendőkre figyelni, mert lesz belőlük egy szekérrel erre a félévre, amit nem panaszkodás képpen mondok. Nagyon szeretem a második félévet:D Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag ekkor jobban tetszenek a tárgyaim, na és meleg lesz... valamikor... mert most még tél van, no de hát jön még kutyára kamion... (vagy ez most nem talált ide:-? Áh mind1, kit érdekel?:P )
Mindenképp, nagyon várom már a tavaszt, a napsütést, a szandis időket, amikor megtelik a város amolyan igazi egyetemi város feelingel, ricsajjal, nevetéssel, jókedvel, felváltva a téli beburkolózást, fagyos hangulatot:D

És nem csak így, hanem lelkileg is. Nem tudom magam hová tenni. A vakációban életem egyik legnagyobb traumája ért, amiből azóta lábalnék ki, ha tudnék, és ha azóta nem keserítené az életem még egy marék mindenféle, na de szokták mondani, hogy ha jön valami, az aztán jön "csűstűl".

In medias res:Szinte megerőszakolt egy pasi otthon, szatmáron

Azt hittem ez velem soha nem fordulhat elő. Hát de... Nagyon nincs mit ecsetelni a storyt, nem is szivesen teszem. Végülis nem bántott, hozzám sem ért, de elég volt a trauma és az a néhány perc, ami alatt reális esélyeket láttam arra, hogy legroszabb esetben másnap egy kukából szedjenek ki kiskanállal. Egész idő alatt egy dolog járt az eszemben: nem engedi meg az Úr, hogy ez megtörténjen velem. Erőt adott, bátorságot (már amennyit ebben az esetben kaphattam) és hitet, hogy nem, ez velem mégsem történhet meg,... és most az Ő kegyelméből itt vagyok,sértetlenül.
Az eset óta rettegek akár otthon vagyok, akár az úton vagyok, akár egyedül, akár másokkal, és erre tevődnek rá az álmaim, amik kínoznak. Tudom, ez a sokk hatása még, de már érzem, hogy lassan lassan alakulok, mint a púpos gyermek. Még néhány nap, sok ima és néhány vidám, ezt feledtető pillanat, és máris jól leszek:D

Holnap lesz az első ilyen:D Meglepetés szülinap szervezőben vagyunk Zsuzsával, Gabecnek:D És hamarosan el kezdünk dolgozni az első kiadandó CD-en az Új Reménnyel:D És jön a második félév, és ezzel együtt az új tárgyak, na és ezerrel a közösségvezetői tevékenység, és az éppen szervezés alatt álló kurzusok teendői.
Oh jeee... félig tele van a pohár:D