Mert mindennek és mindenkinek van ideje, tempója. Ki kell várni. Egy levelet, egy hívást, egy hírt, egy lehetőséget, mindent...
Olyan ez, mint a körömfestés. Van gyorsan száradó körömlakk és van hosszan száradó. Utáljuk a hosszan száradót. Jobb a gyorsan száradó. Azt három perc múlva leelenőrizzük: száraz. Lehet rohanni, bármit megfogni. De nem a hosszan száradó is. Tudjuk, hogy azokra minimum tíz percet kell várni, de öt perc múlva már hozzákandászkodunk. Elvégre többet vártunk, mint a gyorsan száradóra, legyen ez elég... de nem volt elég. Tönkrement. És akkor dühöngünk önmagunkra, hogy óóóóó, a kőbe is, miért nem vártuk ki azt a fránya száradási időt?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése