Isten hűséges. Pont. Hűséges minden ígéretében. Pont.
A tegnapi evangéliumban kenyeret szaporított, ma meg a vízen járva odament a küszködő tanítványaihoz. Akik "álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt." (Mk 6, 51b-52)
Durvaaaa... hát ott voltak. Látták. Ők osztották szét a kenyereket és a halakat. Utána ők jártak körbe összeszedni a maradékot. És mégsem?! Hát normálisok ezek?! Mi kellett volna még nekik, hogy higgyék el?
És mi kell nekem még, hogy végre elhiggyjem? Toporzékolok és újabb megerősítést kérek a szeretetéről, a hűségéről, a gondoskodásáról, miközben ott van.... minden nap. Az én szívem is még érzéketlen (?!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése