2010. május 27., csütörtök

neve nincs bejegyzés:P

Rám írt privátban egy kedves hűséges olvasóm... Hú ha... fel sem tűn, hogy mennyi ideje nem létezek a világ számára ebben a formában, bár nem is ez a célja. Ha kedvet érzek akkor írok, és pláne, ha van amit írni. Igazából nem tudom, hogy nem írtam eddig, mert lenni azért mégiscsak lett volna mit...
Ha csak a csíksomlyói búcsúra gondolok... érzem ahogy átjár a szerelem, Isten iránt:D Hihetetlen nagy kegyelmek forrása volt az a durván két nap amit ott töltöttem.
Arra vágytam, hogy kikapcsoljam az itteni világom és minden tennivalóm gondolatát és csakis és kizárólag Istennel legyek, és a magány érzését ami bennem van Ő csillapítgassa bennem, Ő töltse be az Ő szerelmével. Ennek érdekében már az volt az első lépés, hogy szándékosan egyedül mentem, nem terveztem senkivel találkozni különösebben, és valakivel együtt lenni ez idő alatt.
Így is volt. Bár senkihez nem voltam kötve ilyen szinten, mégis mindig voltam valakikkel, és nem akármilyen találkozásokban volt részem... sőőőőt...
Lényeg a lényeg... megtapasztaltam az élő Istent, tanítgat arra, hogy teljesen Rá hagyatkozzak, hogy az Ő kezébe tegyek mindent, és higgyem el, hogy Ő nem egy galád alak, aki meg akar leckéztetni és aki szívatni akar, hanem igenis szeret, nem kicsit... nagyon:D
Az partea a doua, hogy én mennyire vagyok képes ezt elfogadni és életté váltani...

Két hete(május 12) a Mécsesben én tanítottam, a hűséges Istenünkről. Nagyon nem ecsetelem miket is mondtam el, akit érdekel, itt elérheti, meghallgathatja.

1 megjegyzés:

Albert írta...

Ezt alig lehet bejegyzésnek nevezni te kisjány :)