#100happydays 1/100

Azt hiszem egy éve hallottam, olvastam kb egy projektről. Az angol elnevezése 100 happy days.  Lényege nem más, mint dokumentálni 100 napig azt, hogy mi tett aznap boldoggá, mi okozott örömet, és lehetőleg erről készüljön is kép. Van ennek hivatalos oldala, be lehet jelentkezni, kell hashtaggelni az akciót minden egyes alkalommal amikor azt megosztod, a bizottság követi a dolgaidat. Egy ideig ezen a formáján gondolkoztam, aztán úgy döntöttem, elkezdem csak így. Talán csak magamnak. Talán nem is számít kinek és miért. Tudom, hogy lesz pozitív hozadéka, tudom, hogy boldog életem van, most ezt látni is fogom. Megtanulok hálásabb lenni azért amim van, amit kapok. Minden nap. Tegnap szinte elkezdtem, de mivel mégsem tettem meg az első lépést, elnevezem azt nulladik napnak (elvégre minden valamire való, szinvonalas fesztiválnak is van nulladik napja :) ) A mai lesz az első. És akkor csapjunk a boldogság vízébe! Hálás életformára fel!


#100happydays 0/100

Különösen meleg őszi napra való tekintettel úgy döntöttünk Sebivel (ezen a ponton meg is állhatnék szinte. Ha az Ő neve valahol megjelenik, az már boldogság!), hogy bicajozunk egyet, ki tudja az idei év egyre hidegebb időjárása ezt megengedi-e még. Az útunk Kijénfalváig vitt csak, a tervezettek ellenére, miközben találkoztam egy volt osztálytársammal, barátnőmmel és egy nagy uptodatelést tartottunk a főút szélén a ránk dudáló autók mellett.
A kút víze, a kedvenc napszakom szépsége (d.u-i napsütés), a magunkal vitt csoki, a jóhangulatú együttlétünk... Boldog vagyok!

#100happydays 1/100

Soha nem evett dolgot csemegézhettem ma. Házi készítésű pászka volt a nap meglepetése. Ezen már csak az tud még nagyobbat dobni, hogy ki készítette, és a hozzá tartozó büszkeséginformáció. Sebi eddigi első sütije volt az ízletes költemény, az első általa készített étel után, amit szintén egy nyári estén az én örömemre készítette el. Egy chef az én szerelmem, csak ezt ő még nem tudja! Lesz még itt ihaj csuhaj!

Alig várom a holnapot!