2013. szeptember 14., szombat

feladni- elengedni

"Hülye vagyok én ehhez az egyetemhez"
"Már nem olyan, mint az elején volt"
"Elfogyott a türelmem"
"Ez már soha nem fog változni"
"Túl nehéz"
"Semmi értelme"
"Nem értelek"
"Megbolondultam" 
FELADOM

Mindig dühös voltam azokra az emberekre akik ilyen vagy olyan helyzetben, ilyen vagy olyan motivációtól vezérelve, de bedobták a törölközőt. Legutóbb a csoporttársamra lettem dühös, akiről megtudtam, hogy abbahagyja a mesterit. Még nem is mondtam neki. Lehet, hogy még alaptalan ez amit gondolok, szeretném hallani a magyarázatát, de most még dühös vagyok rá.

Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy vannak dolgok amiket fel kell adni. Elengedni. Azt igen. 

Feladom vagy elengedem? 
Feladom az egyetemet, mert képtelennek tartom magam rá, miközben nem igaz ez rólam, csak nincs bennem elég összeszedettség és fegyelem többet dolgozni a sikerért. Elengedem az egyetemet, ha rájövök, ez nem az én útam, van bátorságom vállalni, hogy rosszul döntöttem.
Feladok egy kapcsolatot, ha az érkező problémákkal nem tudok szembenézni, képtelen vagyok stratégiákat kidolgozni a problémamegoldásra, vagy csak a sérüléstől való félelemtől vezérelve, gyorsan lelépek a harcmezőről. Elengedek egy kapcsolatot, ha felismerem, ez nem ad örömet nekem, és hiába szeretem a másik embert, együtt nem megy a dolog. 

Bátor szeretnék lenni. Nem feladni dolgokat de nem félni elengedni, és nem félni elengedettnek lenni. 

Nincsenek megjegyzések: