Annyi a világ, amennyit beletöltesz:)

Életem eddigi egyik nagy álmát váltottam valóra: meglepi szülinapot szerveztem. Áginak. Szétizgultam az életem, hogy minden rendben menjen, néhányszor megdőlni is látszott a nagy terv, avagy sokkal inkább túlbonyolódni és lelepleződni, de summa summárum, sikerült :D Nem amolyan filmbe illő, hanem sokkal inkább olyan kis kedves, édes dolog kerekedett ki a dolog végére. Volt gyertya és hangulat világítás, és DJ és jó zene, iszogatás és táncikálás, és ami a legfontosabb, hogy mi voltunk ott. Nem volt egy száz fős díszmeghívott had, hanem valóban azok az emberek voltak ott, akik fontosak Ági számára, ergo számomra is már egy ideje.

A szülinapi partyt megelőző nap, kolozsvári létem egyik legominózusabb beszélgetésébe keveredtem véletlenül és váratlanul. Ott ültem, egy sör mellett, egy vad idegen emberrel, akivel egy éve "ismerjük" egymást, ami abban merült ki, hogy tudtuk egymás nevét, és akkorát, de akkorát beszélgettünk az életről, a tervekről, arról ahogyan látunk dolgokat, embereket, lehetőségeket, hogy az még hasított.
Gyerekkorom óta arra neveltek, meg szerintem minden gyermeket, hogy félni kell az idegenektől, és, hogy az emberek alapvetően rosszak, és rosszat akarnak. És sokadjára beláttam: annyi a világ amennyit beletöltesz:D (Most jövök rá, mekkora atom szlogenje ez a Drehernek)Ha te szeretetet és nyitottságot tanúsítasz, azt fogsz viszont kapni, ha távolságtartást és elutasítást, akkor azt. Amilyen vagy belülről, hirtelen olyannak látod a világot is :)