2011. január 4., kedd

A kopasz nyakú tyúk és a birka meséje

Jelen bejegyzés születési dátuma a karácsonyi vakáció ellőttre tehető, amikor is megszületett az eszmefuttatás. Ági, drága barátnőm, lakótársam és szobatársam, majmom és ördögöm a társszerzője volt a megkreált történetnek egy gyengébb estéjén, és aki azóta várja, hogy ez a bejegyzés megjelenjen a blogomon:P.

Az egész Zsuzsa barátnője esetéből indult (akit innen puszilok), aki egy hónapot töltött a korházban vesegondok miatt… magyarán megfázott, nem kicsit… nagyon. Mondanom sem kell tanult az esetből: kötött gyapjú zokniban és kötött, hosszú pulcsiban valamint kötött sapkában és sálban érkezett az agyonfűtött bentlakás szobánkba, nehogy véletlenül megfagyjon a plusz 26 fokban:P Édi kis csaj a maga humorával, közvetlenségével, felszabadultságával. Nevezzük ezt a lánytípust birkának.

És akkor ott van a másik véglet: kinn a dereka, a veséi melegen tartása zéró annak a melltartó hosszúságú kabátnak és csípő nadrágnak köszönhetően ami rajta van. Kilátszik az agyonszolizott bőre a téli hidegben, csak úgy lobog a festett, reggel két órán át vasalt haja, csillog az amúgy ragyás képe a vakolattól, amit magára mázolt, mert ha a nélkül indult volna el, nem ismerné fel és nem venné észre a kutya sem az úton, karmai a szivárvány összes színében és hosszában villognak, nem is csoda, havonta 4 órát dolgozik vele a manikűrös amíg tökéletesre csiszolja őket, és magaslati levegőt szív a 15 centis magas sarkújának köszönhetően, ami legalább megnyújtja az amúgy rövid és girbe görbe lábait. Havonta 15x annyi időt tölt bevásárlással, szépítkezéssel mint a birka lányok és 15x kevesebbet azzal, hogy a kapcsolatait ápolja, hogy a tanulmányaira figyeljen, vagy, hogy azt tegye amihez igazán kedve lenne, hogy őszintén röhögjön (akár magán is), béna vihogás helyett. Ez a lánytípus a kopasz nyakú tyúk nevet kapta tőlünk.
Bevallom, torzítottam, nem minden kopasz nyakú tyúk pont ilyen, ez egy sarkított példa, de várd ki a végét.

Nem titok, birka lány vagyok, én is, Zsuzsa is, Ági is.

És akkor jön A pasi. Keresi A lányt.
Eljár bulizni, szocializálódik, ismerkedik, humoros, mondjuk egy korrekt és jóindulatú, szerető fiatalember amúgy. Koncertekre is eljár, esetleg színházba. És felméri, hogy hol mi a felhozatal… és dönt valaki mellett. Sajnos vagy nem sajnos, a birka lány ellenében a kopasz nyakú tyúk fog nyerni. Mert őt mindenki megnézi, mert lehet vele villogni, mert igazi kan csődörnek érezheti magát a pasi egy ilyen megszerzett nő mellett, hogy neki aztán nem akárkije van ám… És a többi pasi valóban ezt látja: „Fáááá, milyen egy bigéje vaaaaan”

Azt látom, tapasztalom manapság, hogy a fiúk „rendes” lányokat keresnek, de nem találnak. „Legyen hűséges, megbízható, szerető, pörgős, vidám, családias.”
Sajnálom társadalmunk férfi tagjai… az ilyen lányt úgy hívják egy szóval, hogy erkölcsös, aki nem fog sem villantani, sem vihogni a haverok előtt a kedvetekért, hanem a sarkára fog állni, ha nem tetszik valami, kikéri magának, hogy nőként kezeljék, és cserébe szintén odafigyelést, gondoskodást és szeretetet kér, nem pedig azt hogy a legtrendibb és méregdrága csizmába mehessen a hétvégi buliba, ahol „mindenki ott lesz aki számít”.

Az egész csak ott romlik el, hogy ezt látva, mi birkák néha igazán és őszintén tyúkok lennénk. Tip-top cuccokban, menő frizurával és tökéletes kozmetikával. Ha már a belső értékeknek nincs értékük, akkor hozzuk ki a dolgot a külsővel, hogy ne érezzük magunkat gáz csajnak

De mit kell tennie egy birkának, hogy tyúk legyen? Le kell nyírja a bundáját, be kell üljön a kemencébe, hogy piruljon meg egy kicsit, a tollait színesre kell fesse, rendszeresen el kell járnia restaurátorhoz, karmokat kell növesszen vagy tetessen, és a legfontosabb: vagy bankot kell mindehez raboljon, vagy hülyék kell legyenek a szülei, vagy találnia kell valakit, aki a „szeretetét” a bankkártyájával viszonozza.

Elnézem birka barátnőim, szinte mindannyian önbizalom-hiányosak, azt érzik, soha nem találhat rájuk a filmbe illő, igaz szerelemmert nem elég jók hozzá, mert soha nem fognak tetszeni igazán senkinek csak azért akik ők maguk, kicsi cicivel, talán egy kicsit nagyobb popsival, hassal vagy úszógumival, egy nem túl előnyös orral, rövid és görbe lábakkal, kusza hajjal, két három pattanással, mert még a rendes fiúk is a „jobb nőt” választják... de az nem számít, hogy neki is esetleg sörhasa van, alacsony, nincs tartása vagy ragyás a képe...

Egyszer egy kedves barátom azt mondta, hogy vannak szép lányok, és vannak aranyos lányok: na én aranyos vagyok. Akkor kicsit rosszul esett, mára már értem :D
Lehetnék kopasz nyakú tyúk, de nem akarom, hogy azért szeressen valaki ahogyan kinézek, amiért olyan tipp- topp csaj vagyok, hanem magamért szeressenek:D és igen, azt szeretném, hogy megismétlődjön az életemből a story, amikor a barátom bemutatott egy barátjának, aki ezt mondta két óra után: „Nagyon vagány kis barátnőd van, nagy mázlista vagy, nagyon bírom, olyan jófej.”
El akarom hinni, hogy jó és elég mindaz amit Isten alkotott, és egyszer valaki ezt fogja szeretni, értékelni és arra fog vágyni aki én vagyok, a lemosott vakolat alatt, a magassarkú hiányában alacsonyabb, a kivágott pulcsi helyett a meleg otthonkában flangáló életvidám, és szeretetemet adó nőt.

2 megjegyzés:

spodzy írta...

ezen el lehet gondolkodni... szerintem azért a kopasz nyakú tyúkok sem mindig vonzóak. Én úgy látom, hogy túlzásba van víve a make up, csillogás. Akik velük összejönnek, nem olyanok szerintem, hogy komolyan vegyék a plázacica "barátnőt". A birkákból pedig életreszóló társak lesznek. Előbb utóbb. Míg a tyúk elválik és az újabb pénzes pasi után futkos...

Ágica írta...

Milyen jó volt ez a hozzászólás:) És igen, jó ez a téma is.. mostanában elég sokat beszélgetünk a szobatársammal erről, hogy mikor jön már végre az a fiú..vagy hogy egyáltalán miért nem jön senki :) én tényelg hiszek abban, hogy az ember meg tudja találni a párját, viszont ehhez lehetőségek kellenek...emberek között kell lenni, adott esetben mindig új fiúkat megismerni, és magadat adni...mert hiszen ahhoz értesz a legjobban:D valahogy én mindig olyan fiúk között mozogtam, akik jobban értékelték az őszinte beszélgetésst és a természetességet, minthogy mindenféle mércék alapján érteékeljenek és beskatulyázzanak... de gondolom, te sem az occsóómáccsó típusú legények között forogsz:P Szóval...igazából idő kérdése az egész... és a birkák igen csak türelmes teremtések ;;)