dönteni vagy nem dönteni?

Felment a pumpám ma reggel rendesen egy transindexes hír olvasása után. Talán mert az egyik gyengémmel (döntéshozás) éreztem kapcsolatban a dolgot, de mindenképp felháborított. A cikk arról szól, hogy könnyítik a gyerek nélküli házasok válását. Beadod a váló keresetet ahhoz a közjegyzőhöz akinél házasodtatok, harminc nap múlva megerősíted válási szándékod, és 15 nap múlva elváltak vagytok. Széééép mondhatom.
Támogassuk és segítsük országunk állampolgárait ezzel a csodaszép módosított törvénnyel a felelősségteljes döntéshozatalban. Gyönyörűűűű.
Az az igazság, hogy nem tudok már csodálkozni sok mindenen. Ne házasodjunk össze, minek, úgyis csak egy papír!- mondják sokan. Ok, ha valaki valóban úgy gondolja, hogy CSAK egy papír, akkor miért nem kell neki CSAK a papír, netán azért, mert ha rossz döntésnek bizonyulna a választott fél, akkor könnyebb kilépni? Bocs... rossz döntés voltál? vagy mi vaaaaan?
Akkor minek kell nekünk a magyar állampolgárságunkat bizonyító papír? Attól mi változik? Nem pont úgy itt fogsz élni? Attól nem leszel továbbra is lemagyarozva a románok által, és attól szívedben és meggyőződésedben nem pont annyira maradsz magyar, mint eddig voltál? Ez mitől és miért másabb, mint a házasságot bizonyító CSAK papír?
Személyesen úgy látom, hogy mindkét papír a tudatosan és átgondoltan hozott döntést bizonyítása:
- komolyan gondolom, hogy veled akarok élni JÓBAN ÉS ROSSZBAN, ha gondjaink vannak szembe nézünk azokkal és nem elmenekülünk, elvégre ha minden házassság ahol felüti a gond a fejét szétmenne, megnézném, hogy egy házasság maradna-e a földön?
- komolyan gondolom, hogy magyar vagyok, közösséget vállalok a nemzettel, a nyelvével, a hagyományaival, az értékeivel.

És ezt látom a mai egyetemi rendszerben is. Ezért halmozunk papírt papírra, mert könnyű bejutni bárhová, csak a pénztálca vastagságától függ minden. Úgy van kitalálva az egész rendszer, hogy ha meggondolod magad, ha mégsem voltál képes egy jól átgondolt döntést hozni, akkor változtathass, kiléphess. Elvégre mi egy szabad országban élünk, hát nem erről szól a demokrácia?

Félreértés ne essék, nem valami ellen, hanem valami mellett emelem fel a hangom, jelen pillanatban a mellett, hogy tanuljunk meg felelősségteljesen dönteni, nem tengni- lengni a nagy világban, mert ha elszúrom, és mert ha hirtelen fellángolásból, érzelemből vagy, mert "akkor ez jónak tűnt" hozzáállásból

(Tisztában vagyok, ferdítettem a dolgokat elég keményen, de hogy tanuljak meg dönteni, ha arra biztatnak mindenhol, hogy nem kell? Ha ezt látom a politikusainkkal is a halmozottan újraszavazott törvényhozásokban is?)