Szeretnék olyan szabadon élni néha, mint a madár, vagy még nála is szabadabban… Soha el nem képzelt fokú szabadságot ismertem meg, és napok óta ez van bennem, nem telik el óra, hogy nem gondolnék rá.
Szabadnak érzem magam mindentől és mindenkitől, aztán meg rájöttem, hogy pont hogy kötött vagyok. Sokszor függök más véleményétől, nem merek olyan lazán dilis lenni mindig, mindenki előtt amilyennek érzem magam legbelül, és amilyen ha merek lenni, az emberek is csillogást látnak bennem.
Szeretnék belemenni abba a ködbe, amelybe az ember ha belemerészkedik a végtelen várja, de ebben is kettősséget élek meg: mi van, ha már nem tudnék visszajönni, és örökre a ködben ragadnék? És szeretnék féltékenység nélkül szeretni, nem, mert én milyen laza vagyok, hanem, mert „a szeretet nem féltékeny” (1Kor 13,4). Azt szeretném, ha ezt az érzést a világ legtermészetesebb dolgaként élném meg a hétköznapokban. Szeretném az elejétől a legvégéig az életem a szeretet himnusz alapján megélni, és úgy, hogy az Istennel élt életem valóban az Övé lenne, valóban csak az Ő véleménye számítana rólam: hogy csodálatosnak teremtett meg, hogy szeret engem, hogy gondoskodik rólam, hogy értékes vagyok az Ő szemében, és, hogy bármit tennék semmi nem tudna elszakítani a szeretetétől, és nem az, hogy mit gondolnak rólam az emberek akkor amikor valamihez nem értek maximálisan, amikor nem az ő véleményüket hanem a kisebbségét osztom, amikor valaki vagányabb és frappánsabb, mint én, vagy amikor szerényebb szeretnék lenni, mint amennyire vagyok.
Egyszer indultam el három napra úgy, hogy a táskámban néhány szendvics, egy esőköpeny és egy meleg felső volt. És a felpakolt kaja adaggal tértem haza, mert megtapasztaltam, hogy ott volt Isten velem, és mindent megadott: meleg menedéket és ételt a hideg elől, szerető embereket, ölelő karokat, viszontagságmentes utat.
Sokszor eszembe jut: „Nézzétek az ég madarait… csűrökben sosem gyűjtenek, mennyei Atyánk gondozza őket”
Én nem arra a szintű szabadságra vágyom ami azt jelentené, hogy kötöttségek nélkül élni, hanem érzelmi szabadság, attól a világtól, ami azt diktálja: „Nem teljes az életed ez és ez nélkül”, legyen az elismerés, hírnév, vélemények, anyagiak, emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése