2010. május 13., csütörtök

Ter 1, 27

A hétvégi fiú/lány napon egy naaagyon vagány dolgot hallottam, ami nagyon megérintett és választ adott a magamban még feltenni sem mert kérdésemre. Az egész ebből a Szentírási részből indult:
Ter1, 27: Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére: Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.
Kicsit konfúz. Most akkor egyes számban vagy többes számban beszél az emberről? Biztos fordítási hiba…
Hát nem. Isten az embert teremtette meg, egy személyben, férfinak és nőnek. Akárcsak Ő maga Atya, Fiú és Szentlélek egy személyben, úgy az ember is egy, két testben: férfiban és nőben, a kettő együtt egy ember. Ha azt érzem, hogy nem vagyok teljes, hogy hiányzik belőlem valami, most már tudom mi az: a másik felem, akivel egy épp ember leszek majd.
A Hooligans is megénekli a félember című számában: Minden férfi, asszony nélkül, fél ember csupán.
Újabban ez a "másik felem" dolog olyan közhelybe ment át, és nem tudom, hogy hányan értik ezt valójában...

Várom már, hogy épp ember legyek, hogy teljes legyek, de addig is imázok a felem formálódásáért és a percért, amikor majd megismerem, (bár az is lehet, hogy már ismerem, csak még nem tudom) na és persze igyekszem fél emberként optimista, mosolygós, életvidám, talpraesett, határozott és dilis:P (maradni?:P)lenni. Sosem tudhatom hol lát meg:P Lehet, hogy pont a mosolyom fogja majd meg, abba fog beleszeretni:P:D

6 megjegyzés:

Unknown írta...

sajnos ez a társadalom egyre több "félembereket" termel.... szeretném hinni hogy nincs igazam.

Kriszt(in)a írta...

Úgy gondolom, hogy az emberek engedik el maguk, és nem mernek keresni, nem mernek igényesek lenni és nem mernek hinni abban, hogy van nekik is másik felük. Arra fogják, hogy nekik úgy sincs, nem találják, pedig már keresték, de vajon tényleg így van ez? Nem inkább az van, hogy félünk a csalódástól, a kudarctól, és főleg: nincs elég Istenbe vetett hitünk és bizalmunk ez ügyben még akkor is, ha azt érezzük, hogy a biológiai órán elkezdetett nagyon ketyegni... ? Szerintem inkább begubózás, rettegés és régi sérelmek hada áll a sok "félember" mögött... (Megj: nem azért írok erről a témáról nagy okoskodva, mert nekem annyira frankón áll a szénám... magam is tanítom azzal amiket leírok...)

AlbertCsani írta...

És mi van akkor ha van Istenbe vetett hitem, elhiszem hogy van valaki akit nekem szántak, valaki akivel együtt tudok haladni az Úr felé, és a sok csalódás, kudarc után is van erőm felálni...
De kérdem én: ha netalántán pont olyankor ismersz meg engem, alkotsz rólam véleményt amikor a rengetegedik hatalmas csalódás után belefáradtam mindenbe és kell egy csepp idő a míg felépülök, amíg ujra merem keresni a másik felem (még ha talán ezis csak kudarc lesz) akkor én egy ilyen örök félember titulust kapok mint aki gyáva stb..stb..

A nagy kérdés bennem az az hogy ki vagy mi vagyok én hogy megitéljem hogy ki mért nem meri, akarja keresni, vagy mért nem érdekli egyáltalán hogy van-e neki "másik fele"?

Na bun énis irtam egy nagy összeveiszaságot, remélem kihámozható belőle valami...hogy ecce má nem tudom leirni a gondolataimat rendesen... szörny Ű

Kriszt(in)a írta...

Kedves Albert
Nem azért írok, hogy én aztán most jól odamondjak, nem ítélkezni akarok, és pláne nem titulusokat osztani az embereknek. Van egy véleményem, felvállalom, másnak is van egy véleménye, aki szintén felvállalja és reflektálunk egymáséra. Egyikünk sem több a másiknál, semmivel sem vagyok jobb, okosabb, mint más... elnézést, ha ez jött le az általam leírtakból, és, ha megbántok ezzel valakit. Ez egy blog ahol a SAJÁT véleményem írom nem, és nem a világ nagy igazságai. Tehát bátran lehet cáfolni, véleményezni, ellátni engem más szemlélettel, építő kritikával.

Amúgy meg miért lennél gyáva? Istenben gyökerezik a másik feledbe vetett hited, csak most időre van szükséged. Magad írtad: kudarc után is van erőm felállni. Hát ez aligha nevezhető gyávaságnak...
Ha meg pont akkor ismerlek meg: pech. Nem tudhatom, hacsak nem mondod el. Egy ismerkedés alapja a kommunikáció. Ha az nem működik nagyon jól... megette az egészet a fene.

AlbertCsani írta...

Kics drága közösség vezető kisasszonyka :)
Amit irtam majdnem minden fiktív :P
Ami nem fiktív az csak az első bekezdés :)tehát nem ilyen periódusban ismertél meg :P

Kriszt(in)a írta...

Jaj Csani bébi, felnégyellek :P ;))