2010. március 4., csütörtök

a másik ember ajándék

Csucsszuperfantasztikus napot zárok.
Két hete készülök erre a napra, hogy na majd ma akkkkkkorááááát, de akkkkoráááát alszok, hogy még hasítani fog. Gyerekkorom óta a fülembe cseng édesapám bölcs beszólása, amit olykor még most is hangoztat: Ne terveeeeez annyit! Ember tervez, Isten végez!
Nos, nagy hévvel meghozott döntésemmel és a remény sáljába burkolózva, az álom édes mámorától és vágyától ittasan keltem reggel: ma aludni fogok:D Egyetem, aztán go home, elvégre vár az ágyam, aki most megtisztelve fogja érezni majd magát, hogy több időt töltök vele:P
Tervem már akkor meghiúsulni látszott, amikor a buszmegállóban várva megcsörrent a telefonom. Az egyik barátnőm volt: ma meglátogat. Befékezett a busz, felszálltam rá, és lám lám, egyik gyerekkori haverínám társaságában találtam magam, akivel ugyanazon megállóig utaztunk. Nagy beszélgetésbe elegyedtünk, amit néhány éve már nem csináltunk. Hihetetlenül jó volt. Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyerekkori trécselések, mennyire mások most már. Nem két csajszi, hanem két nő beszélgetett, hosszan és értékesen.
A kb egy órás beszélgetés végeztével átviharzottam az úttest túloldalára. És lám lám, újabb meglepetés. Egy kedves arc mosolyog rám. A véletlen, ismerőssel történő személyközi interakciók száma a kincses cityben elég valószínűtlen, de vele az elmúlt másfél hétben már háromszor futottam össze. Három a magyar igazság, szokták mondani: ezúttal leálltunk néhány szót váltani.
Aztán újabb barátnő, aztán vendég fogadás, aztán újabb:P Ma egyebet nem csináltam, csak emberekkel voltam, emberekkel beszélgettem.
Az este a Mécsesbe ez volt a téma: közösségbe lettünk teremtve, és bazi fontos, hogy tartozzunk valakikhez, hogy az emberekért, az emberekkel éljünk, szeretetben, közösségben:D Zsííííradééééééééééék:P
Fáradt vagyok? Naaaagyon.
Megérte így is? Mi az hogy? Naaaagyon:D
Sokkal többet kaptam ettől a naptól, mint vártam.
Hú és még mi mindent nem írtam le a napomból, amitől most vidulok:D

He he he: hótt slamposan indultam ma be az egy szál órára... visszanőtt szemöldökkel, bajusszal, slampos hajjal... Hjaaaaj... pont ma kellett mindenkivel összefutni...:P:))
Ez Murphy törvény:P

1 megjegyzés:

duhweed írta...

"Nem két csajszi, hanem két nő beszélgetett, hosszan és értékesen." Na ez meredek volt... mármint a "nő"-s része :P