Vasárnap van. Ahogyan pénteken Animal Cannibals-el énekeltem, hogy "péntek az én napom, a testem a azenére hangolom" úgy ma reggel Rúzsa Magdival énekeltük, hogy "hip hop minden reggel,(...)s ha zúzós az egész hét, mondd mért ne keljek vasárnap délben?"
Egy egész hosszúra sikerült alvás után, pörgős kis napnak néztünk elébe, hétvégén is itt maradt szobatársaimmal.
Az ágy megtartó melegségéből reggeli imám után kimásztam, tehát eleve jól indult a napom, és még csipáikkal küszködő csajaimnak bevetettem a világ megmentő ötletem: rántottát csinálok:D
Mindenkit belelkesített lelkesedésem, és dobálták ki a hütőből az extra tuningolt rántotta alapanyagait.
Boró is kedvet kapott a konyháskodáshoz, és amig hagymát vágtam fel, ő beállt mosogatni, elvégre valamiből enni is kellene (már egy teljes napja nem mosogattunk, de ettünk... naponta többször is:P)
Közben lefőtt a reggeli kávé, aminek egyre jobb íze van, hála Ildikó finom kávéjának, és amely elfogyasztási rituáléjának a legnagyobb közösségépítő hatása van a Hasdeu 4es bentlakás, 81-es szobájában:D
Aztán a csajok megmutatták, hogy néz ki az egyik díszpéldánya a nagyon szép, székely legénykének... vicces volt látni, hogy nyomoztak, hogy keresgették mindenféle közösségi portálon, mindaddig, amig nem lett meg... Hát kérem szépen nagy allásan, az én szememben, nem ilyen egy álomideál, de naaa... szabad világ, szabad állapolgárai vagyunk:P
Tény ami tény... egy székely legényke nem vethető össze senki mással... Most ezzel nem szeretnék senkit leértékelni, vannak még ügyes, talpraesett, humoros, belevaló legénykék,akik nem székelyek(jelen esetben a blogomat olvasó nem székely legénykék bátran érezhetik hogy ez a rész itt róluk íródott) na de egy székely legényke, az azért mégis csak az na:P Még Boró, aki partiumi, is belátta ezt, és Endy beszólása is gyakran eszembe jut: "Bírom a székely csajokat, olyan belevalók." (Nem vagyok én sem lokál patrióta, sem etnocentrikus:D) Bár azért e téren is vannak fenntartásaim, ha csak azon székely emberkék seregére gondolok, akiket már első találkozásunk után, a határozatlan, gyámoltalan vagy ták-mák jelzőkkel illettem.
Igazából nem tudom, egy biztosat azért mégiscsak tudok: valami kell legyen a neveltetésünkben, a világszemléletünkben, mert különbségek bizony vannak.
És ezzel most ünnepélyesen eszembe jut Erika, Dávid, Feri és más szatmári barátaim, akikben ott van a spiritusz... no, ők gondoloatban, még ha nem is tudják, megkapják tőlem a tiszteletbeli, belevaló székely címet:D
1 megjegyzés:
öööö, én dávid? :D
Megjegyzés küldése