Egy, a fiatalok életében mindig aktuális és kényes téma boncolgatására adom a fejem, a kezem:P
Párkapcsolat, párválasztás
Egy extra magányos társadalomban élünk. Mindenki az ideálist vadássza, bárhol, bármikor. Azt a társat, akivel egyszerre dobban rá a szíve dolgokra, akivel ugyanazokon a dolgokon tudnak nevetni, akivel azonos az értékrendje, aki mellett egésznek, boldognak, beteljesedettnek és kiegyensúlyozottnak érzi magát.
De vajon van-e ilyen? Nem csak egy naiv álomideál az egész?
Személyes meglátásom erre a dologra az, hogy igenis van ilyen ember mindenki számára, csak ki kell várni, ki kell fürkészni, nyitottnak kell lenni rá és meg fogjuk találni.
A mai fiatalok baja az, tapasztalataim szerint, hogy beérik kevesebbel, mert félnek attól, hogy egyedül maradnak, vagy pedig túl magas elvárásaik miatt, magányosan tengetik hétköznapjaikat, pedig csak azt kellene belássák: nem fognak az ideálisra, a tökéletesre rátalálni, mindenkiben vannak hibák, és pont arról szól az igazi megtalálása, hogy el tudom-e fogadni a másik embert úgy ahogy van, tudunk-e kommunikálni és tudunk-e egymás számára a legjobbak lenni? Egy kész, tökéletesen működő kapcsolat nem fog senki ölébe pottyanni, ahhoz befektetett idő és energia szükséges.
Újabban egyre több emberke életében egy újabb szindrómát vélek felfedezni: "nem jó, de amíg nincs jobb, jó lesz". Köpni, nyelni nem tudok ezektől...Mi az, hogy "amíg nincs jobb?"- ezzel azt mondom, hogy egy nagy hazugságba ringatom bele az aktuális párom. vajon ő is tudja, hogy nem igazán dobban rá a párja szíve, és, hogy ez csak egy "próbaidő", vagy sokkal inkább azt hiszi, hogy "te vagy a mindenem"?!
Nem tudom, és remélem soha nem is kell ezt megtudnom...
Hiszem, tudom és vallom, hogy Istennek van egy terve mindannyiunk számára, hogy Ő tudja, hogy mitől lennénk boldogok (párkapcsolat v egyedülállóság), és szeret minket, ebből kifolyólag megadja számunkra mindazt amire szükségünk van, akkor és ott amikor Ő elérkezettnek látja az időt.
Sokszor tapasztalom, hogy mindezen dolgoknak a tudatában is lázadozok, és felteszem a kérdést, hogy "De mégis mikoooooor? Meddig várjak még? hová bújtatta?"
Nem tudom, egyet viszont biztosra: idő kell addig, amíg kiformál minket egymásnak, nekem meg türelem és hit abban, hogy már útban vagyunk egymás fele és találkozni fogunk:D
3 megjegyzés:
jah, ez a franya ido, neha ugy lemerit, meg az igenyesseg, az is nagyon tud szivatni...nagyon...
de csak pozitivan...felig tele van a pohar ;)
ne add fel a reményt, még nem ment el a vonatod :P
Ugy velem egyszer mindenki talalkozik az "igazival" mert hiszem h letezik ilyen, azaz inkabb remelem :D az h abbol a talalkozasbol lesz-e valami komolyabb az csakis a 2 felen mulik. Nemtudom voltatok-e ugy h az uton eletalt az ellenkezo nem 1 tagja es erezted h megrendult a fold korulotted,korulotted de nem mersz,sot felsz a szemebe nezni,majd h aelhaladt lopva utana tekintesz es azt veszed eszre h pont akkor vette le a tekintetet rolad?? Vagy h egy tarsasagban egesz este szemezel valakivel,de vegul nemteszel semmit az ismerkedes erdekeben? Nah ezekrol a pillanatokrol beszelek, az elet megadja a lehetoseget,de ha nem elsz vele orokke banni fogot,mert nemtudhatod h latod-e azt a titokzatos szemelyt valaha... Ilyesmit olvastam valahol: Amig az igazit kereset,addig kellemes pillanatokat tolthetsz a kevesbe nagy Ö-vel. Meggodolando... En csak azt mondom jarjunk nyitott szemmel, nemtudhatjuk 1 napon kivel megyunk szembe ;) es nefeljunk megtenni az elso lepest :D (nah nem mintha vilagmegvaltoan bator lennek a lepekedesben :|) hisz ki tudja h lesz-e esely meg ra...
Megjegyzés küldése