Tavaly kaptam ajándékba egy no name fülhallgatót. Ha fejbe vertek volna sem tudtam volna megmondani a márkáját... tegnap estig. Soha nem figyeltem, nem volt érdekes, nem bírt jelentősséggel, a funkcióját ellátta s csókolom, soha nem adtam az ilyen brand meg márka dolgokra. Se több nem vagy, sem kevesebb, mert a polódon nem azt írja, hogy adidas, hanem csak azt, hogy... most nem tudom:P Nem azt mondom, hogy olcsó, ízléstelen, kínai, hasznavehetetlen dolgokat használjunk és hordjunk, csak nem kell túlreagálni a dolgokat. Ott a jó kis, közép árkategóriás felhozatal:D
No, de nagyon elkalandoztam.
Szóval egy nagyon kemény vasárnap esti mise után, az aznapi utolsó személyes beszélgetésemet bonyolítottam a Kollégával. Úgy éreztem, már nem tudok mit mondani Neki, már nem tudok hogyan Elé állni, ezért zsoltárokat olvasgatva imáztam, amik újra felhoztak egy csomó mindent bennem, többekk között azt, hogy sokszor milyen kicsiny hitű vagyok, és nehezemre esik elhinni, hogy Ő valóban megadja mindazt amire szükségem van, az alkalmas időben.
Amikor már ott roskadtam a felismerésem súlya alatt, az ágyam sarkára néztem, ahová a fülhallgatóm van felakasztva, és most először elolvastam az egyetlen szót amit rajta ír...: TRUST
Köpni, nyelni nem tudtam... hogy én ezt hogy nem láttam eddig soha...pedig nap, mint nap használom, ott van az ágyam sarkán, de nem...
A felismerés heve alatt, még ébren levő szobatársamnak szegeztem a kérdést, hátha mégiscsak az én angol tudásommal van baj...: Hogy mondják angolul a bizalomnak?
Erre jött a megerősítő válasz: trust.
Minden nap elmondom: bízom Benned, bárhogyan is legyen, de most új értelmet kapott ez számomra.
Igen, arra hív, hogy bízzak Benne, hogy higgyem el... szeret, gyönyörködik bennem és a lejobbat akarja számomra, még ha bizonyos helyzetekben nem azt érzem, nem úgy látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése