VAU

Na ez nem valamiféle kutyaugatást imitáló hang, hanem a Várom az Urat, adventi keresztény zenefesztivál rövidítése:D
A hétvégén ez volt itt Kolozsváron, amin a Új Remény (Ú.R) zenekarom és kis családom is ott volt, és dicsőítettünk. A megfázásom és az elment hangom miatt reszketve álltam színpadra, de előtte mindent átadtam Neki. Tudtam, így a legjobb kezekben van. És igen, megáldotta a szolgálatot. Nem rólam szólt a dolog, nem a zenéről, hanem Róla, még akkor is ha én kusza és összetört lélekkel álltam színpadra.
A szolgálat végén adtunk egy interjút. Mindenféle túlzás nélkül elmondhatom a legnehezebb kérdést kaptam... az óta is sokszor eszembe jut...
Mit érzünk mi, amikor egy ilyen keresztény zenefesztiválon egy ilyen eszméletlen tapsot kapunk?
Az emberek azt hiszik, hogy minket tapsolnak meg, a mi zenénket, de nagyon neeem....
A dalok hatottak a lelkükre és ezt az örömüket és értékelésüket egy tomboló tapssal fejezik ki... annak az Istennek, aki minket felkent erre a szolgálatra, és aki segítségével ezt a hatást gyakoroltuk rájuk, a lelkükre, az életükre, a hanyatló hitükre. Dicsőség Neki érte:D
A zenefesztivál újra megmutatta, milyen kis esetlen és hitetlen vagyok... erre Zsuzsa tanúságtétele ébresztett rá. Bízok benned Uram s minden, de elhiszem, hogy a reménytelennek tűnő helyzetekben Ő képes megsegíteni?
Hiteles keresztény életet élni... ez a cél, de most újra magammal meg Istennel szemben azt kell elmondjam, bevalljam, megint el lett lőve a dolog. A legjobb az, hogy Ő így is szeret... és ez volt a felismerés Nr 2: Csodállak, imádlak, nem értem, hogy miért szeretsz... Miért? Nem értem, de élvezem a kegyelmeit... és mégis hányszor és hányszor szedem össze magam kicsi kanállal a véka segge alól... de minek is?Hát nem szeret akármikor, akárhogy?
Szeretem a mi Istenünket, megvannak a maga kis módszerei arra, hogy hogyan mutasson rá dolgokra az életünkben.
Közben ma felcsaptam nagy internet gurunak:P Azt sem tudom, hogy lehetséges, minek örömére:P (ez az utolsó mondatom kamu volt:P)
Minimális adattal olyan felderítést csaptam, hogy még füstöl:P Ha tudná... :P Klassz volt na, klassz volt:D Nagy hőstettemmel együtt egy felismerés és egy döntés is megszületett bennem... többé nem ülök fel egy érzelemhullámra sem, túl sok fájdalommal és bizonytalansággal jár együtt. vagy vagy... nem vagyok már csitri, és néha sem akarok megélni regressziót(aki nem érti ezt a szót tanuljon pszichót, vagy keressen rá a Wikipédián, vagy valahol:P) az életemben. Kiegyensúlyozott, stabil lelkiállapotú keresztény akarok lenni s kész:P S megadja ezt a kegyelmet nekem Isten, hogy azzá váljak? Meg:D A maga idejében. Ámen ámen... nagy próféta vagyok:))