Ma láttam a Mikulást... álruhában:P Cseles az öreg:P Éppen Ildikóval könyvtárba igyekeztünk a kivilágított, colindatól csengő Kolozs városba, amikor a Central-hoz közel megláttuk ŐT... összenéztünk és nagy kacagás közepette megállapítottuk, nem tévedtünk, mindketten láttuk, és felismertük:D Elegáns hosszú, fekete kabátot viselt és egy festő művészre emlékeztető sapkát:P A nap mosoly forrása volt számomra.
Amúgy a mai napom nem volt egy díj nyertes valami... Napok óta kínzó megfázásom egyre jobban kimerít. Ma kivételesen egész jól uralkodtam rajta, és nem ő rajtam. Egy viszonylag jót haladtam a pénteki parciálisra készülésemben (amit egy statisztika jelenlétem bánja), bár még így is az anyag közel fele hátra van és időm már semmi gyakorlatilag... nah de így jártam... tudom, hogy ami tőlem tellett megtettem és ez után is megteszem s aztán lesz valahogy:D
Közben jó kis tuttyen-muttyenka van lelkemben minden miatt... család, kapcsolatok, érzések, a megfázás, a parciális... és folytatni lehetne a sort. Ezt csak úgy szoktam hívni, hogy világ fájdalmam van... most minden fáj, és depis vagyok... azaz lennék, de nem vagyok:D csak most éppen nem vagyok elememben, no de erőt ad AZ Igéret: "soha, semmi nem választhat el az Ő szeretetétől"(Róm 8, 38) Még a csalódottságom sem, a remény vesztettségem sem, a kilátástalanságom sem, és semmi sem:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése