Nem érem mi a bánatért nem vetek véget annak, ami csak nyomorogtat, ami csak boldogtalanná tesz. Éreztem még a legelején, nekem ez nem kell, de féltem, mert ő túlságosan beleélte magát már. Milyen lúd vagyok, oh Istenem… hát hallottam a hangod, mégsem hallgattam rá… Hányszor és hányszor kérem, és szeretném hallani, és amikor megkapom ezt a kegyelmet… nehogy véletlenül hallgassak rá… grrrr…..
Milyért vagy ilyen hatalmas és csodálatos Istenem? Újra megmutattad, hogy milyen vagány vagy, és hogy mennyire szeretsz… olyannyira, hogy amit kérek szemrebbenés nélkül megadod, még akkor, amikor azt kérem. Én meg mit csinálok? Nem hallgatok Rád. Szégyelem magam… És, ha arra gondolok, hogy így is szeretsz… még inkább.
Igazán és mindig Veled akarok járni az utamon, a Te kezed fogva, a Te tanácsaidat hallgatva. Új esélyt kérek tőled, és még látóbb szemet, még hallóbb fület, és még inkább olyan szívet amely képes ráérezni a Te akaratodra, és megcselekedni azt. Nem akarok ész érveket hozni magamnak egy csomó mindent illetően, mert az nekem vagy éppen másnak biztos úgy lesz jó. Nagyon nem tudom mi a legjobb nekem, de Te igen, és én az szerint akarok élni. Meg akarom várni azt amit te küldesz, te adsz nekem, kivárni a Te terved beteljesülését az életembe. Nem akarok szembe menni egy csomó mindennel, nem akarom én a saját kezembe venni sorsom irányítását… minden a Tied Uram.
1 megjegyzés:
egész rég volt december 10.-e. mikor írsz megint?
Megjegyzés küldése